MTK legendárium | 354. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

Az asszimilálódás előtti időkben a városoktól távol, kicsiny falvakban élt a magyarországi zsidóság zöme. Többek között az ő tömeges városi letelepedésük is katalizátorként hatott az MTK 1888-as megalapításában. A falvakban azonban még sajátos életritmus és szokásrendszer jellemezte közösségeiket. Töretlen Messiásvárás, ősi liturgikus vallásosság és elkülönülés kísérte mindennapjaikat. Az Óhazától való időbeli, térbeli távolság, a magyar táj sajátos misztikuma és a Megváltó eljövetelét sóvárgó felfokozott csodavárás némely esetben igazi babonás misztikus gondolkodást eredményezett. Közösségeik abszolút tekintélyű tanítója és bírája a rabbi, ki olykor, mint szent Talmudista nőtt közössége fölé.

A magyar táj, a magyar falu vidékét képzeletvilágukban lidércekkel, visszajáró szellemekkel népesítették be. Babonásan hittek az álmok erejében és a lélekvándorlásban, minek során a zsidó lélek újból zsidó testbe költözik. Sok esetben görcsösen várták, sóvárogták a csodát, mely hitük szerint elősegítette sőt siettette a Messiás eljövetelét.

Lehetőségeik szerint a legkisebb faluban is felépítették – a jeruzsálemi templomra emlékezve – imaházukat, a zsinagógát. A társadalmi hierarchia alapján – akárcsak a keresztény templomokban – ranghoz és vagyonhoz illő ülőhelyet vásárolhattak a hitsorsosok. A zsinagógák legmagasabb presztízsű helyét a keleti falnál (Jeruzsálem iránya) lévő padsor képezte. Ugyancsak Jeruzsálemről történő megemlékezés jeleként végezték napi imáikat kelet felé fordulva, s húsvét csodaváró lakomájának végeztével világgá kiáltották, miszerint a következő esztendőben visszatérnek az „Örök város”-nak nevezett Jeruzsálembe. Tették ezt akkor is, ha mindez eszük ágában sem állt: „A huszadik század első éveiben nagyapám…házat vett Jeruzsálemben, és egy rabbiszemináriumnak adta bérbe évi egy aranykorona jelképes összegért. Egy jámbor, vallásos unokatestvérüket is kiküldték, és fedezték ott tartózkodása költségeit, ő pedig pálmaágat és esztrogot küldött nekik ünnepekre és elhalt családtagok lelkiüdvéért imádkozott haláluk évfordulóján. Palesztínai kivándorlásra azonban senki más nem gondolt a családban.”     

Életüket sok esetben a szentírás szövegétől eltérően bizonyos babonás vélekedések és események határozták meg. Így szerencsésnek tartották Lag baomert ünnepét házasságkötésre, mert egyébiránt egy hajdan élt talmudistát ezen a napon szenteltek rabbivá. Sávout (aratás ünnepe) éjjelén hitük szerint rendszerint megnyílt az égbolt s ekkor a Mindenható nagyobb valószínűséggel hallgatta meg fohászaikat. Tis' d beáv böjt napján ugyancsak zárva tartottak a zsidó boltok és a hívek könnyeket hullattak a felégetett jeruzsálemi szentélyért. Jom-kippúr alkalmat nyújtott az év eseményeire való visszapillantásra, Szimhász Tóra napján a mózesi törvénykönyveket ünnepelve énekelve táncolták körül a Tóra-tekercset, s a tavaszi örömünnep Purim napján jó magyar borokat iszogatva hangosan szidták a zsarnok Hámánt, ki az összes perzsiai zsidót meg akarta ölni, s éltették a népét megmentő Esztert.

Sajátos gondolkodásukra jellemzően meglehetősen speciálisan viszonyultak élet és halál misztikumához, s jákobi ravaszsággal igyekeztek a leghatalmasabb szellemi lényt, (Jahvét) megtéveszteni.

„Egyik rabbi ősi cselhez folyamodott. Nagyapámat, akit héberül Akibának hívtak, ünnepélyes szertartás közepette átnevezte, Háim – jelentése: élet – nevet adva neki és mindenkinek úgy kellett őt nevezni. Az elképzelés az volt, hogy amikor a Halál Angyala eljön egy meghatározott korú és meghatározott testi tulajdonságokkal rendelkező, Akiba nevű emberért, nem fog rátalálni…a Halál Angyala zavartan távozik anélkül, hogy magával vinné a lelket, akiért jött.”

Gyermekszületéskor is hasonló, babonás praktikákat alkalmazva igyekeztek célt érni: „Régi szokás volt, hogy a vajúdó asszonyoknak szabad kiabálni és átkozódni – néha még bíztatták is rá. Egyik-másik jámbor zsidó, rabbinövendékeket alkalmaz, hogy hangosan imádkozzanak a szülőszoba ajtaja előtt, amivel lelket öntenek az anyába s a hangos kántálás ezenkívül megakadályozza, hogy Isten meghallja a vajúdó anya átkozódását és fogadkozását, hogy nem akar több gyereket.”

Ezt olvastad már?