Atlétika
Magyari Zoltán
MTK legendárium | 352. rész
Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.
A nemesi egyeduralom évszázados állóképe változni látszott, és a kinematográfia nyüzsgő, mozgó alakjai a zsidók lettek. A dzsentri éberségét tovább altatta a dualista államban betöltött magyar szerep túlértékelése, a kétközpontú Monarchia társnemzeteként a magyar vezető elit elbizakodottsága. Az osztrákokkal karöltve – Mátyás király legendás kora óta először – érezhette úgy a történelmi középosztály, hogy „oly sok viszály után” végre beköszönthetett az igazi magyar világ. A kétségtelen szép és lelkesítő érzéseken túl azonban a kérlelhetetlen valóság lassan őrlő malomkövei már munkába álltak.
Az 1880-as évek első felében a felvállaltan zsidó identitású Egyenlőség című újság a következőkben foglalja össze a magyar és zsidó lelki karakter különbözőségeit, amelyet mi – a kor hangulatához igazítva – csak zsidó és magyar virtus jelzővel illettünk: „A zsidó akár mostoha viszonyok, akár a sors csapásai, akár könnyelműség következtében vesztette el vagyonát, akármilyen keserves reá nézve a megpróbáltatás és ha kétségbeesett szívvel is, de munkához lát: dolgozik minden ereje megfeszítésével ernyedetlen szorgalommal, serényen, fáradhatatlanul. A munkával nő ereje, oszlik bánata, a munka felemeli, vigasztalja, kibékíti sorsával, s nemsokára beletalálja magát az új viszonyokba, melyek kezdetben elviselhetetlennek tetszenek neki. Egészen más a gentry. Ha pajtáskodás, tivornya, czigány, kártya, dínom-dánom, agarak, szépasszony, henyélés, könnyelműség és minden komoly dologtól való iszonya megsemmisíttették őseitől örökölt vagyonát, nem lát munkához, hanem első teendője, hogy beáll búsmagyarnak, aggódni kezd a haza sorsán, szidja a kormányt és a zsidókat. Vannak a tönkrement gentry családok közt is dicséretre méltó kivételek…melyek megértve a kor követelményeit, felfogva helyzetüket, serény munkásság és józan takarékosság által igyekeznek visszahódítani elveszett javaikat: vissza is fogják szerezni!”
Az 1880-as évtized hozta meg a magyar nemesség nagyobb mérvű eladósodását. A magyar földbirtokra felvett hitelek összege 1873-ban 167 millió koronát tett ki, mely összeg 1878-ban már 227 millió, 1883-ban 297 millió. Az MTK megalapítását két évvel megelőző, 1886-os esztendőben már a csillagászati 359 millió koronára rúgott, ami tizenhárom esztendő alatt több mint százszázalékos növekedést mutat, s ezzel párhuzamosan a váltóban felvett adósság is jócskán a kétszeresére szökött.
„Magyarországon roppant sok a bukott földesúr, minden város, minden vidék tele van velök.”
Más forrás ugyancsak jól világít rá a dzsentri bukásának okaira, azaz az anyagi fedezetet túlhaladó mulatozásra: „Múlt esztendőben igen sok bukás történt. Ezen szabály alól alighanem kivétel nem leend az, kinek holmija napokban iratván össze, padlásán 1000, mond ezer franczia pezsgősüveget találtak.”
A városba került nemes életviszonya és lelke sok melankolikus bájjal bírt. Évszázadok életeszenciái, nemesi hagyományai torlódtak fel, sűrűsödtek keserédes dzsentri öntudattá, hogy azután ebből táplálkozzék a dzsentrilélek. Imponáló nagyúri allűrök, bohémitás, kopottassága ellenére is snájdig külső, némi latinos műveltséggel megtámogatva.
A Monarchia szeretetreméltó svihákjai, akik büszkén vállalták svihákságaikat, melyre így emlékszik egy zsidó származású orvos Sáros megyéből: A nemeseket ”tréfásan svihákoknak csúfolták. Nem volt ez csúfolás, mert ennek a szónak volt értelme. Ezzel jellemezték a könnyű, gavalléros mulatságokat, tréfákat kedvelő életüket. De ez élet mögött volt grandezza, nagyvonalúság, sokszor műveltség és lelki mélység is.”
