MTK legendárium | 349. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság

Szekrényessy Kálmán fiatal feleségével, fehérkőaljai Ramazetter Margital a fővárosban élt. Részben apósa anyagi, szakmai és nyomdai eszközanyagban nyújtott segítsége következtében indíthatta be hazánk első, kifejezetten sporttal foglalkozó lapját Sport címen, mellyel párhuzamosan további két újság szerkesztőjeként tevékenykedett, ezekről azonban a későbbiekben még lesz szó. 

A vállalkozás kezdetben igen jól jövedelmezett, Szekrényessyék egy elegáns Teréz körúti bérpalota sokszobás, keleti kényelemmel berendezett lakásában éltek. Ekkoriban a polgári társasélet virágkorában divat volt, egy-egy országosan ismert személyiségnek vendéglői törzsasztalt, avagy éppen saját házában elegáns szalont vezetnie, a vele hasonló gondolkodású urak és hölgyek mulattatására.

„Több legendás hírű törzsasztal zsongott és világított akkoriban a budapesti éjszakában...a legelőkelőbb két társaság a Mikszáth Kálmáné és a Szilágyi Dezsőé volt.”

E kultúrától és nemzeti szellemtől fénylő korban az egyik kedvelt úri tanya a Teréz körúti Szekrényessy-szalon volt, melynek rendszeres vendégei között szerepelt  a gróf Károlyi család több tagja, így Károlyi Gábor, országgyűlési képviselő, Kálmán gyermekkori jóbarátja, az áldott-átkozott Görgey Artúr, Thann Károly neves vegyész professzor, dr. Kosztka Emil a lovagias ügyek koronázatlan királya, Beszédes Kálmán festő, ha ugyan épp nem Sztambulban tartózkodott, illetve azon kevesek a közös hadsereg tisztikarából, kik – Szekrényessy szavaival élve – igazán „szalon-férfiak” hírében álltak. 

A szalon egyik legnevesebb vendégéről maga a házigazda vall: „Klapka György, Komárom hős védője, mindenkor szívesen látott gyakori vendége volt, akkor még vagyonos lévén, háztartásomnak.”   A szalon nagy kedvvel foglalkozott irodalmi, politikai, művészeti és nem utolsó sorban sport természetű tárgyakkal, mely rendszerint nagy tarokk- és bakcsatákba torkollt. E Teréz körúti elegáns lakás szolgált otthonul, 1888. november 18-án a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) megalapításában.

Amennyiben Pesten tartózkodott, otthonuk vendége volt a rokon Türr István tábornok, illetve annak leánya, Stefánia. A lehetőségekhez képes szoros kapcsolat egészen a Bonaparte rokon Türr haláláig tartott, sőt Szekrényessy Kálmán jelen volt a nagy férfiú utolsó óráinál, melyről ő tájékoztatta leghitelesebben a sajtót:

„Este 6 órakor a tábornok véglegesen elveszítette öntudatát. Akkor búcsúzott el tőle egyedül élő nővére. Türr Stefániát annyira kimerítette a több napos virrasztás édesatyja gondos ápolásában, hogy már alig bírt állani. Kilenc órakor léptem a haldoklóhoz, akinek arcvonásai nem eltorzultak, sőt nyugodtak, szépek, mondhatni átszellemültek voltak. Öt perccel egy óra előtt a kezelő orvos úr mondotta, hogy már csak rövid a haldokló életfonala, ekkor balról az ágy mellé térdelt Türr Stefánia és atyja hidegülő kezét tartva imádkozott. Pont egy órakor halt meg a tábornok, leánya, dr. Stettner Ödön, Berilaequa Alice, Gonda Béla, Gerster Lajos és csekélységem jelenlétében: szótlanul, fájdalom nélkül, nyugodtan, elaludva.”

A Kálmán által említett „háztartást” kitűnő érzékkel és nagyszerű irányítókészséggel, Margit asszony vezette, szeretetteljes fegyelemmel vezényelve a nagyszámú személyzetet. Utasításait gyors egymásutánban osztotta, némelyik cseléd ezüstöt krétázott, másik nyakfodrot vasalt, megint másik parázsszenet vitt a kályhára, míg a szakácsné libát tisztított vagy épp hagymás rostélyost sütött ki az urak számára.

Nagy hírük volt a pazar „névestéknek”, a kor magyar szokásának megfelelően a „tejszínes kávés, befőttes, kalácsos, krémes, tortás nagy uzsonnáknak,”, gazdag dzsentri-ebédeknek, melyek – nyájas, sokat tapasztalt vendégek szerint – színvonala a párizsi „Étoile-szállodák” konyhájával vetekedett. A nyolcvanas évek kedvelt csemegéje a turkesztán (görögdinnye) illetve Kálmán személyes kedvence a narancs is bőséggel lett szervírozva egy-egy Teréz körúti összejövetelen.

Margit, délelőttjeit rendszerint a cselédség irányításával töltötte, ilyenkor csak kivételes esetben került kaputos ember szeme elé. A vendégeknek szánt ideje délután jött el. Ezekre az alkalmakra a komorna segítségével készítette fel magát.

Dúsgazdag atyja mellett kislánykora óta megszokta a kényelmet és eleganciát, melyet házassága első időszakában zavartalanul élvezhetett férje oldalán is.

Kedvére válogathatott a legelegánsabb pesti és párizsi ruhadarabok között. Gyakorta hozott az inas nagy barna skatulyában Gách-féle selyemruhát vagy „pípes magos sarkú” cipőt, „szalagos bebé kalapot.”

Margit, élete végén, az 1920-as évek legelején is tündöklően elegáns tudott maradni, ahogy a szemtanú is megemlékezett róla: „roppant elegáns nagyasszony benyomását tette, szép nagy kalapjában és a legfinomabb selyem-bársony ruháiban.”

Eleganciája egy szemernyit sem kopott meg az évtizedek alatt, fénykorát mégis az 1880-90-es években élte. Elragadó látványt nyújtott, mikor gyönyörű „asszonyruháiban”, cilinderes, szalonkabátos ura karján sétált a pesti korzón vagy szép úri fogatukkal kocsizott Buda ábrándos gesztenyefái alatt. 

Sudár termetű szépasszony volt, ki az akkor divatos mágnásos lépésekkel járt-kelt. E roppant ingerlő és felettébb nőies mozgást, szakértő férfiak ekkortájt csak „mártogatásnak” nevezték, melyről hű képet Herczeg Ferenc fest: 

„Ami a nőt illeti, ő akkoriban...selyem alsószoknyát viselt” melynek „az volt a kötelessége, hogy járás közben ingerlően suhogjon...hosszan ringó...„mártogató lépésekkel” járt az utcán. Nem mindig mártogatott, csak olyankor, ha érdemes volt. Például: rendes lépésekkel jött a néptelen mellékutcából, de rögtön mártogatni kezdett, mihelyt befordult a Váci utcába. Erősen fűzte magát, titokzatos volt és többnyire szenvedett attól, hogy őt senkisem érti meg!... Ha véletlenül megláttuk a bokáját, az izgalmas látvány emlékét jó ideig magunkban hordtuk.”

Ez hát a pesti arszlánnő, melynek vitathatatlan típusát képezte Szekrényessy Kálmánné, miként ura kétségkívül kései dandy-s vonásokkal ékeskedett.

Ezt olvastad már?