MTK legendárium | 346. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság.

Az MTK-alapító sógornője tehát a kolozsvári színházban kezdte meg színi pályafutását. Bemutatkozására 1879. május 12-én került sor a „Legújabb botrány” című színműben Letellier Júlia szerepében. A kritika tehetségének megfelelően dicsérte játékát és „szerződtetését ajánlja.”
Még május folyamán az „Idegen nő”-ben is megvillantja tehetségét, melyre válaszul le is szerződteti a kolozsvári teátrum: „Kolozsvárról írják, hogy Szigligetiné asszony nem hagyja el az ottani színházat, Ramazetter Jolán kisasszony pedig az „Idegen nő”-ben fejezte be vendégszereplését, mely után szerződésre szólítják föl.”       

Kolozsvári működésének egyik kiemelkedő eseménye, amikor 1880. január 21-én Shakespeare: Rómeó és Júlia-jában a női címszerepet, Juliát alakíthatta. E zajos siker hatására több vidéki színház, de még a fővárosi Nemzeti Színház művészeti vezetése is felfigyelt a fiatal tehetségre. Ezt követően Ramazetter Jolánt szűkebb hazája, Pécs hívta falai közé, méghozzá „évszázados ünnepe alkalmából” négyszeres vendégfellépésre kérve.
Pécs 1880 tavaszán ünnepelte (1780-ban Mária Teréziától nyert) szabad királyi kiváltságának századik évfordulóját. Az ünnep részeként (többek között) színielőadásokat is tartottak, melynek kétségtelen sztárja Jolán lett, s melyre családja méltán lehetett büszke: „Ramazetter Jolán kisasszony tegnapelőtt [április 15-én] kezdte meg vendégszereplését Dumas „Idegen nő” czímű színművének De Septmons Katalin szerepében. Üdvözöljük a kisasszonyt, játékáról is egyelőre annyit, hogy azt mindenképp siker koronázta.”                                                 

Ramazetter Károly nyomdatulajdonos számlálatlanul költötte pénzét lánya színi ruháira, melyek (tehetsége mellett) mindenütt nagy feltűnést keltettek: „Egész jelensége, ízléses toilettje, mely mind az öt felvonás számára külön készletet s igazi pompát tárt fel.”
Pécsen komoly teljesítményt nyújtott, mikor egy hét leforgása alatt négy különböző darab címszerepét játszotta el. Április 17-én a „Frou-frou” című francia darabban látta a közönség, majd ezt követően (április 20) „Ifjabb Fromont és idősebb Reisler” „jeles színműben” kápráztatta városa polgárait. „Negyedik vendégjátékául” április 22-én a „Szerencse gyermeke” adatott. Pécsi vendégjátéka közvetlenül a pesti Nemzeti Színházban történő fellépése előtt zajlott le. A kritika itt is dicsérőleg szólt a huszonegy esztendős művésznőről: „Előkelő magatartása, szép szavalata, hellyel-közzel igazi költői melegsége egyenkint és összesen is jól kiérdemelt tapsokat s számtalan kihívást biztosítottak számára. A ház zsúfolva volt.” 
Tehetségének hamar híre ment, ennek lett következménye budapesti vendégjátéka, méghozzá az ország elsőszámú színházában. Itt is szép sikert tudhatott magáénak, azonban féltékenykedő művésztársnőinek sikerült meggátolnia hosszabb pesti regnálását.
1880. június 4-én lépett a Nemzeti színpadára, méghozzá Dumas sikerdarabjában, hol ugyancsak Katalin szerepét alakította. A kritika (ellenlábasai által fel nem tüzelt része) lelkesen üdvözölte, és ódákat zengett nagyszerű tehetségéről: 

„Arca és szemei szépek, kifejezők, hangja kellemes, csengő, társalgása elfogulatlan, természetes. Van benne hév, melegség, közvetlenség.”
A nagytekintélyű Fővárosi Lapok, két nappal az előadást követően így dicsérte: „Septmonts hercegnét a nemzeti színpadon ma először vendégszereplő Ramazetter Jolán mély felfogással, nemes hévvel s oly rutinnal játszotta, mely egy pályája küszöbén álló művésznőnél, kit színpadon csak fél év óta látunk szerepelni, rendkívüli jelenség. Megmutatta, hogy a magasabb pátosz kifejezésére épp úgy hivatva van, mint amily hű interpretációja a szelídebb érzelmeknek s a kedély naiv nyilatkozatainak.”

A kolozsvári művésznőt még az ősz folyamán az aradi színház vezetése „megnyerte Ramazetter kisasszonyt, kire komoly bizottsági tagok is mosolyogva pillantanak le a páholyból s finnyásízlésű toilette-kritikusok is azt állítják, hogy gardróbja versenyképes.”

Ezt olvastad már?