MTK legendárium | 342. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság.

Ramazetter Károlyt, az MTK-alapító Szekrényessy apósát 1874-től sorra érték különféle csapások. Még ebben az évben Árpád nevű, vándorszínésznek állt fiát tolvajlás miatt tartóztatták le, 1876-ban pedig árverezési procedúra zajlott műhelye ellen. 1878-ban a dúsgazdag Vince bátyja után egyetlen forintnyi örökséghez sem jutott, 1880-ban kénytelen volt feladni az egykor jól jövedelmező pécsi Lyceumi nyomda bérletét. 1882-ben legkisebb gyermeke Kálmán követett el öngyilkosságot, 1883-ban pedig legfőbb támasza, felesége hunyt el fiatalon.

E súlyos csapások terhe alatt először 1882-ben, hatvan esztendősen gondolt a visszavonulásra. Kipróbált, megbízható embert keresett pécsi nyomdájába, ki üzletvezetőként, majd résztulajdonosként helyettesíthette volna, s kinek idővel, reális vételár fejében átadhatta volna nyomdáját:

„A könyvnyomdászatban jártas s a magyar és német nyelvnek oly birtokában levő intelligens, keresztény betűszedő, ki a correctúrákat pontosan elvégzi, s szükség esetén a főnököt helyettesítni képes, állandó helyet kaphat, mint üzletvezető. Egyelőre 600 frt évi díjjal, mely azonban igazolt érdemnek haladéktalanul fel fog emeltetni. Miután az üzletbeli részesség, sőt eshetőleg annak átadása is kilátásba helyeztetik, tehát csak kellő míveltségű s garanciát nyújtó, szigorú jellemű, legalább 26, legföllebb 36 éves kort elért férfiak ajánlkozása vétethetik tekintetbe.”

Ekkor azonban Szekrényessy apósának nem sikerült átadnia döcögő vállalkozását. Az 1883-as esztendő különösen nehéz lett Ramazetter számára, ki az idegösszeomlás szélére került. Nemcsak családi tragédiák sorozata, de anyagi biztonsága is nyomasztotta, nagy teher alatt lévén ismerőseinek arról „panaszkodott, hogy nem tud aludni”

1884-ben már a hírlapok útján nyíltan nyugdíjbavonulási szándékáról tudósított, nyomdáját pedig, melytől öreg napjai anyagi nyugalmát remélte bérbe kívánta adni: „Visszavonulni óhajtván, négy év előtt teljesen újonnan szervezett könyvnyomdámat a 34 év óta üzletem fő alapját képező nyomtatványtárral együtt méltányos áron bérbeadom.” 

Kellő jelentkező híján (még 1884-ben) rábeszélte unokaöccsét, Koller Lipótot a nyomdaátvételére, mit az ennek hatására el is vállalt. A hírlapok úgy tudták, hogy Koller részére „oly szerencsétlen szerződési föltételek alatt” történt a nyomda átadása, mely nagyban megnehezítette a Ramazetter által rossz anyagi viszonyok közé juttatott üzem sorsát. A kezdő Koller vélhetően egyébként sem volt alkalmas e komoly szakterületen tartós eredményt felmutatni. A nyomda állapota mind ziláltabbá vált, és előrelátható volt a bukás, melyről a fiatalember nem vett tudomást: 

„Időközben a nyomda folyton rendetlenebb viszonyok közt vergődött, egyik lap a másik után hagyta ott, a hitel mindenfelől megszakadt, s most már az utolsó cérnaszálon lógott az üzlet élete.”                                         

A zilált anyagi viszonyok között tengődő Kollert különösen bántotta a tudat, hogy nagybátyja nyomdája (aminél bérletidíj fizetési elmaradása volt) a csőd szélére sodródott. A fiatalember mindezekért magát okolta. 

A helyzet tragikus fordulatot 1888. április 22-én vett. Ramazetter minden bizonnyal a fővárosból tért haza, ahol legidősebb leánya Margit ezekben a hetekben készült Szekrényessy Kálmánnal tartandó kézfogójára, s az örömapa – a fiatalokat támogatandó – nyilván az elmaradt bérleti pénzt remélte Kollertől.

Ramazetter tehát ezen a napon „hirtelen megérkezett. […] Koller aznap éppen kiránduláson volt, s a kedélyes mulatságból csak hétfőn este tért haza, amikoris megtudta, hogy nagybátyja Pécsett van.

Másnap reggel hét óra tájban két lövéssel, melyek egyikét a mellébe, másikát a jobb halántékába intézte, kikerülte a nagybátyjával való találkozást. A második lövésre rögtön meghalt. Asztalán levelet találtak, mely nem a leghízelgőbben emlékezik meg Ramazetterről. A harminchárom éves, s különben gyógyíthatatlan betegséggel nyomorgó iparos szomorú sorsa nagy szánalmat keltett a város közönségében.”                                                

Koller tehetségtelen vezetése jelentékeny károkat okozott a nyomda üzleti profiljának, így több biztos bevételt hozó megrendelést veszített el. Ekkor került más nyomdába a Pécsi Figyelő és az ugyancsak itt nyomtatott Fünfkirchner nevű helyi német nyelvű lap is. Ramazetter pécsi vállalkozását e tragikus eset végleg megpecsételte: „unokaöccse öngyilkossága után a nyomdát felszámolta.” Mindez 1888-ban az MTK alapítás és Szekrényessy Kálmán esküvőjének esztendejében történt…

Ezt olvastad már?