Atlétika
Krizsán Xénia
MTK legendárium | 340. rész
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság.
Az MTK-alapító felesége, Szekrényessyné Ramassetter Margit, annak ellenére, hogy nem örökölte nagybátyjának, Vincének vagyonát – anyagi tekintetben mégis jó partinak számított. Ezzel Szekrényessy Kálmán is tisztában lehetett, hisz még veszprémi időszakából tudhatott Ramassetter Károlyról, a neves nyomdászról és kiadóról, ha máshonnan nem, hát a közös baráttól Eötvös Károlytól.
Itt jegyezzük meg, hogy a Ramassetter fiúk névírási formája – miként személyiségük – eltért egymástól. Míg Vince megtartotta atyja németes (Ramazetter) írásformáját, addig a Sümegről elszármazott Károly (Szekrényessy apósa) és utódai a magyarosabb Ramassetter típust használták, mely a leszármazottaknál tovább változott Ramazetta, ill. Ramavetta formákban. A Pécsen élő Ramassetter nyomdatulajdonosnak 1882-ben a Pécsi Lapok hasábjain egyik olvasója névmagyarosítást javasolt, méghozzá a kissé szokatlan Ramazi formában.
Ezzel szemben a fehérkőaljai elő, ill. megkülönböztető nevet, nem csupán a nemességre jutott Vince, de a Károly-féle vonal is használta.
Ezt erősíti a régi Szekrényessy családfa adata is, mely e formában közli Szekrényessy Kálmánné leánykori nevét. E név használatának alapját az atyai birtok, a Fehér-kő alatt elterülő szőlők és a területén álló villa szolgáltatta.
Szekrényessy apósa – többek között – itt töltötte boldog gyermekévei egy részét.
A villát utóbb a helyben maradó Vince örökölte és elegánsabb formában bővíttette, s melyre a következő (kissé naív) – Károly által is vállalható - versike került kiírásra:
„Sümeg város az én hazám
itt nevelt fel apám, anyám,
Míg a halál el nem ragad,
Szívem, lelkem híve marad.
Ramasetter Lipót és Ramazetter Vince építteté e házat.
Isten hozott, üdvözlégy!”
Ramazetter Vince e kiíráshoz egész életében hű maradt, valóban nagy hűséggel és alázattal szolgálta Sümeget, az ő igazi hazáját.
Mecénás hajlama csak fokozódott, sőt igazi értelmet nyert, mikor feleségétől az árvai gyolcsostót leányból igazi magyarrá lett Kompanik Zsófiától született gyermekeit sorra elhunytak. Fia, kit Szekrényessy Kálmán apósáról Károlynak neveztek, hat esztendősen 1843-ban, míg leányuk tizenötévesen 1853-ban hunyt el.
E tragédiákat követően szolgálatuknak tekintették a nagy vagyonnal történő jótékonykodást, melyeket alapítványok, segélyek, ajándékozások és adakozások révén fejeztek ki.
A gyászesetek nem törték meg Ramazetter Vince munkabírását, sőt a jelek inkább azt mutatták, hogy hivatásába menekült. 1844-től fokozatosan kiterjesztette vállalkozását és a kékfestés mellett igyekezett több lábon állni. Ennek köszönhetően indította be, már említett borkereskedelmét somlyói és badacsonyi szőlőire alapozva.
Kisfaludy Sándor után ő is követelni kezdte a magyar nyelvű alsóoktatás beindítását. Jó példával járt elől, hisz már 1846-ban négyszáz forintos alapítványt tett a tanítók támogatására és az iparosképzés beindítására, mely a növendékek részére ingyenes volt. Felesége is ismert volt jótékonyságáról:
„Zsófia asszony délutánonként kikocsizott a városba. Ahogy a hintó végig haladt az Öreg utcában, a gyerekek felkapaszkodtak rá s ilyenkor János bácsi hátracsapott az ostorral. Zsófia asszony így szólt:
– Ejnye János, ne bántsa ezeket a gyerekeket!
– Korbács kell ezeknek tekintetes asszony, nem hintó!
– Dehogy korbács, János! Óvoda kellene nekik, ahol játszhatnának.”
Szekrényessy Kálmánné nagynénje, Ramazetter Vincéné Kompanik Zsófia legjelentősebb alkotása épp a sümegi óvoda 1872-es megalapítása lett, mely az egész megyében az első óvodaként jött létre s a Zsófia Kisdedóvó nevet nyerte. Természetesen ez sem jött volna létre férje akarata és vagyona nélkül, éppen ezért Ramazetter Vince az intézménynek nem csupán telket és épületet adományozott, de tízezer forintos alapítványával biztosította annak működését. Ma Sümeg főterén áll a jótékony nagybácsi és nagynéni szobra, kik vagyonuk nagy részét a városnak adományozták.
