MTK legendárium | 338. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. A megtalált boldogság.

Az MTK-alapító feleségének nagyapja, Ramassetter Lipót saját ipara mellett 1834-ben már, mint sümegi bíró tevékenykedett, és jótéteményei miatt „az árvák atyja” jelzővel illették.

Eötvös később így folytatja írását a sümegi Ramassetterekről: Nagy kamasz fia volt a kékfestőnek [ti. Ramassetter Lipótnak]. Vince volt a neve. […] Az öreg kékfestő otthon ült, vezette a munkát, igazgatta a szárítót és mángorlót, pörölt a legényekkel és a csomagolókkal, rendelte a vásznat. Gyolcsot, kartont, tafotát, indigót és berlini kéket, a fia pedig járt vásárokra. Somogy, Tolna, Baranya, Vas és Veszprém vármegyék minden városa és minden országos vására ott látta a sümegi kékfestő magas szál legény fiát, hosszú zöld kocsiját s világoskék sátorát.

Volt ugyan azokon a vásárokon más kékfestő is, de a sümegivel nem versenyezhetett senki. Szép fiú volt az a kékfestőlegény, úgy tudott beszélni a menyecskékkel, mint a fecske a fiaival, míg az ő kék vászna, babos kék kartonja el nem fogyott, hiába tartotta a többi a rőfön a kezét.”

Szekrényessyné nagyatyja, Ramassetter Lipót nagy hazafiként élt és halt meg. Az egész vármegye tisztában volt vele, hogy az öreg kékfestő minden nemzeti ügy lelkes támogatója, igazi nemes szívű mecénás, melyről a vidék krónikása Eötvös külön megemlékezett:

„Ramassetter jó magyar volt. Biztosan tudom ezt. Mikor Kisfaludy Sándor Balatonfüreden 1831-ben a Nemzeti Színházat alapította és építtette: nem egyszer szorult meg pénz dolgában. De a sümegi kékfestő és a veszprémi postamester mindig kisegítette. A költő hiába fordult adományért királyhoz, nádorispánhoz, püspökhöz, káptalanhoz: nem látott volna egy fillért. Olyan világ volt akkor. De a kékfestő és a postamester meleg honfiszívvel s tele eszménnyel mindenkor készségesen állt szolgálatára.”

Míg Ramassetter Lipót első fia örökölte atyja mesterségét a vásznak festését, nyomását, addig második fia (az MTK-alapító apósa) Károly (1822-19?) nyomdászként a papír „festését”, azaz nyomását végezte, nyomdász lett.

Az öreg Ramassetter Lipótnak kilenc gyermeke született, öt leány és négy fiú, mely utóbbiak közül csupán kettő, Vince és Károly érte meg a felnőtt kort. A kékfestő Vince tizenhat esztendővel volt idősebb öccsénél, így pályájuk, ha nem is indult egyidőben, de mindketten szépen boldogultak a maguk területén.

Atyjuk 1844-es halálakor már mindketten a maguk lábán álltak, Károly helyettes nyomdavezetőből valószínűleg (atyai örökségét is felhasználva) ekkor vált nyomdatulajdonossá. Tegyük hozzá, volt miből gyarapodnia a két Ramassetter fiúnak, hisz atyjuk, Lipót jelentős vagyonnal bírt, melyet jóleső büszkeséggel az öreg kékfestő ekként summázott:

„Nekem van házam, szőllőm, műhelyem. Háromemeletes a szárítóm, tizenhat legényem van munkában. Húszezer forintot ér a kész portékám, tizenhatezer forintom van kamatra kiadva, ötezer forintom fekszik a szekrényben, adósságom semmi.”

A két Ramasetter fiú (legalábbis kezdetben) jó testvéri kapcsolatot ápolhatott egymással, hisz mindegyik saját testvéréről nevezte el fiúgyermekét, (Vince fia: Károly Lajos /1837-1843/, míg Károly fia: Vince Kálmán /1861-1882/ lett), később ez a jó viszony azonban jelentősen változott…

Ezt olvastad már?