MTK legendárium | 336. rész

Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy Kálmán szerelmei.” „A füredi Anna bálon kezdetű dal születése.”

Háczky Laura – mint ahogy Szekrényessy Kálmán előre megírta – férje csapodársága miatt boldogtalan házasságban élt, és el is vált, vagy ahogyan Zerkovitz írta gazdagsága ellenére is boldogtalan maradt, majd elszegényedve, egykori szerelmét siratva élt, hisz szívtelenül a pénzt választotta a szerelem ellenében, Gothard Sándor tizenkilenc szobás kastélyát, Szekrényessy pesti lakása helyett. Szekrényessy sokat szenvedett, sok esztendőnek kellett elmúlnia, hogy feldolgozza szívbéli kedvesének elvesztését: „Azután évek következtek: a búnak, nyomornak, bánatnak, könnyeknek és megkísértéseknek borzasztó évei.”

Fájdalmának enyhítésére (Zerkovitz szerint is) külföldre utazott, előtte azonban megfordulva vidéken értesült az asszony boldogtalanságáról, válásáról, elszegényedéséről, melyet Zerkovitz lírai formában így kommentált:  

„Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt,

Búcsúzóul megállok a fogadó előtt.

Benézek és mit látok a tomboló tanyán?

Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán:

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,

Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,

És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.”

Háczky Laurának ha „szívébe tekintett” bőven volt alkalma megsiratni döntését, büszkeségét. A saját élete romjain (perben férjével, fiával, haragban atyjával, nagynénjével, vagyonát vesztve), miközben a hírlapok hasábjain Szekrényessy sikerivel szembesülhetett, ki teremtő munkássággal a háta mögött élte napjait és hetven esztendősen megható versben búcsúzott hűtlen szerelmétől, akihez lélekben mindig hű maradt:

„Midőn e véres harcok képe – a múltban néha rám meredt,

Leányeszményre nem gondoltam – mert addig az nem érdekelt.

Ön gyermek, majd serdült-lyány volt.

A véres harcok elmúlának – a béke napja küld sugárt

A jó sors Önnek bűvkörébe hoz – így a múltnak vet határt.

Veszély helyett remény ölelt.

Midőn elsőül légbeszálltam – nem volt magas s hosszú az út,

Reméltem máskor messze szállok – te félsiker ne hozz borút.

Lyányarca ekkor megjelent.

Utóbb röpülve, gondolatban – elértem a Món-Blán kúpját,

E csúcs haván Ön is már állott, rebegve ott egy lyányimát.

Magasztos hely, eszményi kép.

[…]

A régi harc költészetéből – mi sem maradt ránk, s ez fájó

De új fegyvert kaptunk cserébe – ez a kétféle léghajó.

Ön egykor ezt tőlem hallá.”

Szekrényessy Kálmán nem lett volna Európa egyik legkitűnőbb sportolója, ha nem tudta volna magát (ezúttal érzelmei terén) legyőzni. Mikor ezt megtette, egy újabb szerelem és boldog házasság várt rá, egy hasonló (különleges) hölgy oldalán…
A történet azonban még a végén is tartogat meglepetést, hisz a fent említett szerelmi négyes voltaképpen kezdettől fogva egy láthatatlan tag révén öt főből állt.
Amíg a két ember egymásra talált nyolc esztendőnek kellett elmúlnia, vagyis, hogy 1888-ban Szekrényessy Kálmán feleségül vegye az iránta egész idő alatt szerelmet tápláló leányt, Ramazetter Margitot, ki a családi hagyomány szerint 1880. augusztus 29-én a füredi partra kilépő úszó iránt első látásra szerelemre lobbant s nyolc esztendőn át várta annak beteljesülését. De voltaképpen ki is volt-e titokzatos és szerencsés hölgy…?

Ezt olvastad már?