Atlétika
dr. Nguyen Anasztázia
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „A sportagarászat hazai úttörője volt.” 79. rész.
Az MTK-alapító Szekrényessy a sporthalászathoz hasonlóan jelentős szakembernek számított az agarászathoz kapcsolódó ebtenyésztés területén is. Külföldi útjait ugyancsak felhasználta e terület tanulmányozására: „Mindegyikünk, aki behatóan és hosszasabban tanulmányozta a külföld ebtenyésztését és látta […] mily óriási árakat kapnak az ottani ebtenyésztők, tudja, hogy a netán elérhető ebkivitel hazánknak szép hasznot hajtana.”
Az agárfuttatás, népszerűbb nevén agarászat sportját Szekrényessy közvetlen közelről tanulmányozta angliai útjain. Volt alkalma fogadni a világhírű Kempton- és Mourne Park pályáin és az angol szellemű fogadási rendszert azután hazájában igyekezett mind szélesebb körben népszerűsíteni. Felismerve a hazai agarak kiváló tulajdonságait egyszerre fogott hozzá a magyar agárversenyek szervezéséhez, valamint a magyar versenyagár népszerűsítéséhez: „Meggyőződésünk, hogy például agarainkkal, melyek határozottan jobbak az angol agaraknál, indokolt föltünést keltenénk.” Szekrényessy Kálmán fáradhatatlan népszerűsítő tevékenységének köszönhetően a hazai agársport mind nagyobb méreteket kezdett ölteni: „E sajátlagos nemzeti sportunk szép virágzásnak indult a lefolyt években. Az érdeklődés nagyban fokozódott a díjversenyek iránt.”
E versenyek lebonyolítására főként vidéken kínálkozott alkalom, melynek első képviselői – szemben Angliával – a földbirtokosok közül kerültek ki. Egy 1880-as vidéki hírlapi tudósítás Szekrényessyt már, mint a Nyírség ismert agarászát említi: „Vidékünkön is jól ismert sportsman az előbbi évek zajos agarászati idényeiből.” A sporthalászattal rokon tevékenységnek minősült a 19-20. század táján az ún. rákászat, mely akkoriban még Szekrényessy szerint „kedélyes sportélvezetül szolgált. Szekrényessy Kálmán gyermekkorától gyakorolta magát a rákászat vadászszenvedéllyel járó tevékenységben. E versenytípus többnyire fogadással járt és a sporthorgászathoz hasonló helyismeretet, valamint tapasztalatot igényelt. Szekrényessy Kálmán ugyancsak öccse borsodi birtokán, illetve a Balatonon hódolt e szenvedélyének. „Honunk nemcsak nemes vadban s ízes halakban bővelkedett, hanem a rákok különféle fajaiban is.”
A rá jellemző tudományos érdeklődés a rákok vonatkozásában tenyésztési ill. biológiai vonatkozásban is megmutatkozott. Hosszasan tanulmányozva a vízi ízeltlábúak életét, ismereteit több szakcikk formájában publikálta. Külön gondot fordított természeti élőhelyük megfigyelésére is. Ennek következtében időről-időre, felmérés jelleggel ellenőrizte a Balaton vízét. 1882 nyarán aggodalommal állapítja meg, miszerint a rákok száma veszélyesen lecsökkent a magyar tengerben és kapcsolódó víziterületein: „A lefolyt nyáron lapunk szerkesztője csak négy darab rákról tud, melyek több mértföld hosszán balatoni halászhálójába kerültek, […] de, ha kivesztek a rákok a dunántúli megyék vizeiből, igyekeznünk kell mielőbb új rákokkal népesíteni be ama vizeket. […] De nemcsak nemzet – és közgazdasági okokból igen fontos a ráktenyésztés, hanem a nemes sport tekintetéből is.”