Kajak-kenu
Korisánszky Dávid
MTK legendárium | 288. rész
Az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán élete. „A női korcsolyasport első népszerűsítője volt” 69. rész.
Az MTK-alapító Szekrényessy így folytatja 1883-as sporttörténeti beszámolóját:
„Azután évek hosszú során keresztül nem csatoltam korcsolyát lábamra: úgy, hogy midőn a gácsországi [galíciai] végtelen-hosszú pályának látszó tavakra kerültem, szinte szokatlannak tűnt föl nekem e sportnem űzése.
Azóta végigsiklottam a négy óriási területű svéd tó jégtükrén, versenyt futottam a szellővel a Lagoda beláthatatlan jégsíkján, korcsolyáztam Szent-Pétervár gyönyörű jégpályáin, a moszkvai tavakon, Párizs előkelő jegén, Svájc tengerszemein, majd ismét föl kellett hagynom e testedző sport gyakorlásával – jéghiány miatt. Mikor azután ismét korcsolya került lábaimra, azt kellett tapasztalnom, hogy nálam még lánykák is jobban tudnak korcsolyázni. Csakhogy e sport is olyan, minő az úszás, aki egyszer abban kitűnt, szerfölött könnyen gyakorolhatja be magát abba. Az idén hát ismét, csaknem úgy korcsolyázom, miként »híres« koromban: s azért csak reggelenkint járok a jégre, mikor legföllebb műértők méltatják az embert megfigyelésre, de nem állja körül az ügyesebb korcsolyázót a nagyközönség is, ami engem most feszélyez. Valóban! E délután egyedül azért mentem ki az egyleti-jégpályára, hogy e pár sort megírhassam.
A közönség már oszladozik, a zenekar utolsó darabját játssza, néhány perc múlva a villanylámpákat és a száz meg száz színes lampiont, melyek a korláton függnek, kioltják, az egyleti-jégpályát bezárják: de nyitva marad a szép tó szabad jege, melyre a telihold hinti szelíd sugarait. Amíg hullámzó embertömeg környezett, amíg az éles zsivaj tartott, amíg jókedvű arcokat láttam: képtelen voltam teljesen átengedni magamat azon édes emlékeimnek, amelyek a jégpályához fűznek. Másnak a táncteremhez, a szalonhoz, valamelyik sétához, vagy pedig erdei-mulatsághoz van legszebb emléke csatolva, nekem a jégpályához.”
Mint láthattuk, Szekrényessy már a pesti korcsolyázás hőskorában is bátran űzte e nagyszerű téli sportot. Ismert sportemberként pedig harcos tollal, tevékenyen népszerűsítette a korcsolyasportot, de különösen a még mindig előítéletektől terhelt női korcsolyázás érdekében szállt síkra.
Szekrényessy Kálmán gyermekkorában még a hölgykorcsolyázás jószerivel ismeretlen fogalomnak számított. Ennek ellenére, ha némelykor mégis megjelent a jégen egy-egy jobb társadalmi állású leány, a sajtó már másnap – elrettentő példaként – hírt hozott az eseményről: „A Városerdőben reggeltől-estig lehet most korcsolyázókat látni. Tegnap három fiatal hölgy is kitünteté magát ez ügyességben. Ez igen hasznos lehet, hanem nem nagyon szép.”
