Atlétika
Moravcsik Angéla

MTK legendárium | 275. rész

Publikálva: 2023.05.29 Frissítve: 2023.05.27 MTK Budapest

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „Szekrényessy útjára indította a magyar úszósportot” 56. rész.

A fővárosiaknak az első magyar, sőt első hazai nemzetközi úszóverseny kapcsán alkalmuk nyílt a fiatal magyar úszósport első nagyszabású viadalát megcsodálni: „A Margitszigeten, a Margit-hídon, a Duna partokon ezer s ezernyi nép várva a verseny végét: már Új-Pestnél csónakokkal volt lepve a Duna.

A beérkezett úszók méltán részesültek a publikum elismerésében: „a közönség mindeniket viharos éljenzéssel fogadta, kik aztán csónakba szálltak, dörzsöltettek s felöltözködvén a hajó födélzetére mentek.

A Minerva utasai zene hangjai mellett, lelkes éljenzéssel gratuláltak az úszóknak. Ezt követően a klub elnöke Eszterházy Miksa gróf adta át a hajón közszemlére kitett díjakat. A jutalmazás kissé aránytalanul alakult, hisz az első helyezett száz arany értékű jutalomban részesült, míg a második húsz arany értékben díjaztatott. Legszembetűnőbb aránytalanság mégis a harmadik helyen végzett versenyzőt érte, kinek be kellett érnie egy kicsiny ezüstéremmel, épp olyannal, mint amilyet a negyedik helyen befutó Végess Gyula nyert, míg az úszásból kiesettek hasonló bronzérmet vehettek át.

Mind az ezüst, mind pedig a bronzérem körirata a következő: „Ép ész, csak edzett testben él!, míg hátoldalán: „Emlékérem az 1881. julius 10.-én tartott vácz-budapesti távverseny uszásról.”                 

A pompás első díj – miként a második – valószínűleg valamely mágnás család korábbi szalondísze lehetett. E száz aranyat érő trófea voltaképpen egy 24 cm magas ezüst serleg gazdag aranyozással, tetején „jókedvű Bacchus”. Mindkét oldalán egy-egy arany mezőben fölirat: egyiken „M.A.C.” betűk, míg a másikon: „Vácz-Budapesti versenyuszási 1-ső díj, 1881. jul. 10.”  

A serleg kettős talpazattal készült s „ez magában igen értékes aranyórát tartalmazott lánczostul. Megtekintésekor általános meglepetés hangja lebben el az ajkakról.” Ezt, mintegy kiegészítendő a bajnoknak még arany érmet is átnyújtott a bőkezű klub. Nem csoda, ha a meglepett bajnok hálás, de kissé túlzó osztrák nemzeti öntudattal mondott köszönetet: „Bachmayr úr szólásra emelkedett és szép köszöntőt mondott: Engedjék meg, hogy köszönetemet és hálámat fejezzem ki azért, hogy itt lehetek és Magyarországon nyerhettem el az első helyezést. Büszke vagyok rá, hogy ezt németként érhettem el.

Szekrényessy Kálmán, a következő második helyezettnek járó díjat vehette át: „Nagyon csinos gazdagon aranyozott ezüst service 20 arany értékben. Egy kisebb kanna külön talapzattal, két csésze, szintén külön tányérral, czukor csésze s tálcza, melynek közepén e felirat áll: »1881. julius 10. vácz-budapesti versenyuszási 2.-ik díj«, fölötte pedig a klub monogramja. Hozzácsatolva az egylet ezüst érme.” Szekrényessy díjának szépségét emelte, miszerint a „fekete ébenfa-tálczán” lévő kétszemélyes kávéskészlet „szépművű relief-díszítéssel” készült.

A rövid, mindössze félórás díjátadó ünnepséget követően a hajó a pesti oldalon kötött ki, ahol az úszókat nagy, éljenző közönség várta.

A magyar sportszervezők lovagiassága az osztrák úszó iránt példaértékű, melyet a bécsi lap is bizonyít. Bachmayr a versenyt követően „Az »Angol királynő Szállodában« lévő lakásában felkereste – több más személy mellett – Thaisz Elek, Pest város főkapitánya, ki egyben a MAC alelnöke is volt. Bachmayr úr ezt követően viszonozta Thaisz főkapitány látogatását és a MAC klubházában közös reggelin vett részt, ahova Bécsből számos gratuláló távirat érkezett a nevére.

Szekrényessy Kálmán természetesen nem volt elégedett elért eredményével, mégis, ha a munkásságából kinövő folyamatokat és így, ezen versenyúszást népszerűsítő személyes szerepére tekintett, valami hasonlót érezhetett, mint a verseny tudósítója: „Ezzel véget ért az érdekes nap, melyen bebizonyult, hogy ez új sportnemnek, mint a testedzés egyik hatalmas eszközének jövője hazánkban is meg van állapítva.” Vagy amiként a vidéki lap látta az 1881-es első magyar úszóverseny jelentőségét:

Az úttörés tehát megvolna a leghasznosabb sportnem terén, mégpedig valóban fényesen sikerült úttörés. Most a vidéki egyleteken áll, hogy az elvetett mag minél előbb kalászokat hozzon. Kövessék a jó példát minél többen és minél előbb. A külföld máris nagyon megelőzött bennünket e téren, nem szabad elmaradnunk.

Szekrényessy Kálmán nyolc esztendős aktív sporttevékenysége, nemzetközi visszhangot keltő úszóbravúrjai és Balaton-átúszása révén tehát elérte a kellő hatást. Elsőképpen is oroszlánrészt vállalt az európai úszás kibontakozásában, ezen belül pedig Magyarország úszósportjának megteremtésében. Az új eszme elkötelezett népszerűsítőjeként ismerték meg itthon és külföldön egyaránt. Élete végéig minden eszközzel az úszás fejlesztésén és elfogadtatásán dolgozott, éppen ezért illette Pluhár István révén a kései sportszakma az „úszás apostola” megtisztelő jelzővel.

A Vác-Budapest közötti távversenyt Szekrényessy minden esztendőben szerette volna megrendeztetni. Mint jelentős országos és nemzetközi esemény esztendőnként nagyban népszerűsíthette volna az úszás sportját. 

Közbenjárására 1882-ben a MAC ki is írta a versenyt. A nagy magyar úszó ekkor kívánt visszavágni 1881-es kudarcáért: „Rákövetkező évben akart Szekrényessy revansot venni legyőzetéséért.” A sportklub vezetése azonban duplájára - tíz körmöci aranyra - emelte fel a nevezési díjat, mely sokak számára megfizethetetlen summának számított. Ezen túlmenően a MAC vezetése elvárta volna, hogy az „elmúlt esztendő versenyének helyezettjei időhátránnyal indultak volna, amely feltételbe természetesen a versenyzők nem adták beleegyezésüket. Így elmaradt a váci távverseny.” Kár, hisz az MTK-alapító kezdeményezte verseny, akárcsak a Balaton-átúszása patinás nemzetközi versennyé nőhette volna ki magát…

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!