Atlétika
Jankovics Dániel
MTK legendárium | 234. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. 17. rész.
A pesti református „gymnasium” évei után fogott hozzá az idealista fiú álmai megvalósításához, melyre később, mint: „ifjúság[a] reményei[re], törekvése[ire], [és] küzdelmei[re]” emlékezett.
A tudományok iránti ösztönzésétől áthatva elsőként a pesti orvosi egyetem hallgatója lett. A korabeli nemesi közgondolkodásától meglehetősen távol esett e pálya. A birtokát és – ezen keresztül – hagyományos életvitelét vesztett dzsentri számára csupán a méltóság látszatának megőrzését szolgáló tevékenységek jöhettek szóba. A gondnélküliség, azaz szinekúra közé tartozott a katonai, jogi, egyházi és megyei hivatal, de semmi esetre sem a tanítói, tanári és orvosi pálya, melynek művelőit, (per szolgaként) zsebből fizették, ily módon elveszítve az államhatalom és a dzsentri között fennálló ősi kapcsolatot és szolgai státusz látszatát keltette.
Kálmán famíliája sem nézte jó szemmel a fiú ezen különcködését, jóllehet az atya korának egyik legműveltebb és eredetibb személyiségei közé tartozott, kinek lényét mélyen áthatotta a modern polgári gondolkodás eszméje. Egy esztendőt töltött a legendás orvosi fakultáson, hol, mint medikus jelölt, reményteljes előmenetelt tanúsított. Részben családi nyomásra iratkozott át a jogi karra, hol szintén egy esztendeig, töretlen szorgalommal és lelkesedéssel végezte a kurzusokat: „az egyetem 4 félévét kitűnő sikerrel hallgattam.”
A jogi egyetem hallgatója a dzsentri társadalom teljesjogú tagjává vált (különösen, ha mindezt még származása is megerősítette), melyről Berzeviczy Gergely így vallott:
„Beiratkoztam jogásznak a budapesti egyetemre. Abban az időben sok jogász még nem kenyérkeresés céljából tanulta a jogot. Jogra járni tradíció volt. Az ellenzéki családok fiai kevés számban mentek katonai pályára, inkább a megyei szolgálatot választották. Az ilyen „parádé” jogásznak, mint amilyen én voltam, az volt a legfontosabb, hogy egyszerre százszázalékos úr legyen. Ez abban nyilvánult meg, hogy az egyéni becsületbeli kérdésekben elégtételt kérni és adni volt kénytelen. Igen nagy dolog ez, mert lovagias becsület terén a gimnazista még senki. Én most egyetemi polgár lettem és a párbaj és becsület-kódex rendkívül finnyás paragrafusai közé ugrottam.”
Tanulmányainak további folytatásáról még a későbbiekben lesz szó, itt elegendő megemlíteni, miszerint atyja anyagi gondjai késztették az ifjút tanulmányainak félbehagyására, melyre némi keserűséggel így utalt: „A férfikor kezdete, vajmi telve csalódással, de azért bírva a megtörhetetlen igyekezetet, a „szép, jó s igaz” elérésére.”
Szekrényessy Kálmán személyiségformálódásában jelentős szerep jutott édesanyjának, a már említett Slachta Etelkánek, kinek optimizmusát örökölte. „Édes anyám filozófiája vigaszt és megnyugvást nyújtott, mert optimizmuson alapult. Rendíthetetlen élt benne a hit, hogy az igazság előbb, utóbb győzelemre jut és élete fogytáig nem hagyta el az a képessége, hogy minden dolognak a szebbik oldalát lássa meg. Sokszor ismételte azt a kínai mondást, mely szerint a tapasztalt jó tetteket márványba kellene vésnünk s az átélt rút dolgokat csak homokba följegyeznünk.”
Szekrényessy Kálmánról évtizedek múlva majd ugyanazt jegyezték fel méltatói: „a legsúlyosabb megpróbáltatások idején sem veszítette el rajongó idealizmusát.” Erkölcsi, lelki és fizikai neveltetése együttesen tette alkalmassá az előtte álló nagy feladatok és kihívások teljesítésére, melyben kiemelt helyen az MTK alapítása is szerepelt...
