Atlétika
Krizsán Xénia
MTK legendárium | 226. rész
Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. 9. rész.
Az MTK alapító atyja – Szekrényessy József – Széchenyi alkalmazottjaként jobb anyagi helyzetbe kerülve, ügyvédi irodát nyitott Pest belvárosában, az Úri (mai Petőfi Sándor) utcában, és a gróf ösztönzésére tanulmányútként „beutazta Németországot, Franczia-országot és Angliát, ami az időben sokat jelentett.”
Főváros szerte mind nagyobb népszerűségre és ismertségre tett szert, melynek eredményeként irodájának: „előkelő nagy klientúrája volt.” és már „legénykorában fogatot tartott.” Ilyen anyagi viszonyok között nősült meg, és alapított családot, feleségül véve a korábban már bemutatott Slachta Etelkát.
Szekrényessy mind társadalmilag, mind anyagilag egyre magasabbra emelkedett. 1842-ben a kormányzó választmány pályázatot hirdetett a Nemzeti Színház igazgatásának bérbeadásáról, amin – Széchenyi tanácsát kikérve ؘ– Szekrényessy József is indult. Erről a gróf naplójában így emlékezett:
„Meglátogat Szekrényessy. Adjon tanácsot, mert átveszem a magyar színházat. Én: készíttessen jobb kocsifelhajtót, fűttessen mindent, s dobassa ki a gázvilágítást s én akárhányszor elmegyek az enyéimmel – akár magyar, akár kutyakomédiát (azaz német nyelvű darabot) játszanak.”
Széchenyi tanácsát Szekrényessy hűen követte, benyújtott pályázati programjában azonban éppen ezek miatt az újítások miatt kért összegekért ítélték inkább e tisztet a „takarékosabb” riválisának. Az MTK-alapító anyja Szekrényessy Józsefné naplójában erről így számol be:
„A nemzeti színházat tegnap az alválasztmány Bartay-nak adá. – Igazi lélekismeretlenség! Most lett volna a legjobb alkalom az intézetet emelni, a házat ékíteni – és ők kihagyták az elejökbe mosolygó alkalmat - és ily kezekbe adják az nemzeti ügyet! – Adja Isten, hogy Bartay meg ne bukjék, mert ez által az egész nagyon nagyot vesztene!”
Szekrényessy Kálmán szülei állandó alakjaiként szerepeltek a pesti társaséletnek. Egyik báli összejövetelen Etelka ismét találkozott Széchenyivel, melyet 1842. november 20-i naplóbejegyzésében így örökít meg:
„Végre éppen közelemben állván Jósi [férje], Széchenyi vele beszélni kezdett és kérdé utánam is. Éppen itten ül. Széchenyi mondá, mennyire örül, hogy egyszer láthat, úgy is sehol se vagyok látható, kérdé hogyan vagyok, úgy é boldogító ezen helyzet? – kérdé végre. Bizonnyal! mondám megilletődve, mert érzém, hogy nagyban neki köszönöm boldogságom, mint ki előképe és gyakran tanácslója volt Jósimnak.”
Szekrényessy József ügyvédi irodája mellett mind több vállalkozásba kezdett. 1844-ben Budapesti Hirdetőívek néven, cenzúrázott hirdetési falragaszok kitételére szerzett engedélyt, mellyel a fővárosban vele kezdetét vette a szervezett reklám.
1848. május 7-én barátai társaságában a Radical Kör tisztújító ülésén Vörösmarty, Bajza, Jókai, Petőfi stb. mellett választmányi taggá nevezték ki Szekrényessy Józsefet is.
A szabadságharc eseményeiben ugyan nem vett részt, leverése után azonban komoly erőfeszítéseket tett az elítéltek felmentésére. Mint a kormányzat szemében nem kompromittált és jó összeköttetésekkel rendelkező ügyvéd, sokakat mentett meg a kivégzéstől. Segítséget nyújtott a felmentett elítéltek erkölcsi, anyagi egzisztenciájának visszaszerzésében is: „Jancsi (Garay János költő) barátunk szállását folyó hó 11 kén nyitotta ki a fiscus. Szekrényesi Józsi volt szíves a dolgot eszközölni, mégpedig, ami igen szép tőle, minden érdek nélkül, csupán barátságból.”
