Atlétika
Diósi-Moravcsik Angéla
MTK legendárium | 208. rész
Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 21. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „Majd adok én neki!”
Opata Zoli feleségénél a labdarúgás iránti elkötelezettsége mellett csak harcos, amazon természete volt erősebb. Mindez jól kirajzolódik a következő (1941-es) történetből…
„A Kőbányai úton a Postatakarékpénztár és a MÁVAG csapata küzdött a Közintézeti bajnokságért. Az érdeklődés középpontjában a MÁVAG középcsatára állt. A sok „műkedvelő” focista között rajta látszott meg leginkább, hogy valaha jobb napokat látott, ízig-vérig futballista volt. Szöktetései, passzai, lövései, mind-mind elárulták labdarúgói mivoltát.
A jó mozgású labdarúgó nem volt más, mint Opata Zoltán, a többszörös válogatott.
A mérkőzés második félidejének közepéig igen pompásan játszó Opata bizony kezdett alábbhagyni a jó játékkal. Elbújt a két hátvéd közé, és mint középcsatár sokszor a balszélső helyéig kalandozott, és a Kőbányai úthoz közelebb eső partvonal mentén húzódott meg... Szóval 0:5-ös formában volt.
– Mi van veled Zolikám?
– Kérdezték tőle többen is a lelátóról, amikor Opata visszaesését észrevették.
– Hagyd, – szólt az illető szomszédja – nem látod, hogy most futott be a felesége?
Tényleg, csinos, szürkekabátos hölgy törtet a pálya felé. – Majd adok én neki – mondja egész hangosan.
– Megígérte, hogy nem rúg többet labdába és itt van ni!
Alig tudják lecsitítani az asszonyt.
Opata pompásan rúgja a szögletet, hitvese megszólal:
– Jól van Zoli, de azért, ha lejössz a pályáról…
Opata jól adta a labdát a bal összekötőnek, az pompás lövéssel hálóba küldi a bőrt. Tekintetünk Opatánéra irányul.
– Nem is tudtam, hogy még mindig tud a Zoli! – mondja, kezd érdekelni a mérkőzés.
Később:
– Alig várom, hogy a férjemmel beszélhessek!
A mérkőzésnek vége. Mindenki lejön a pályáról. Opata ott marad és maga köré hívatja a MÁVAG-nak az NB II-ben szereplő játékosait, akiket tudvalevőleg Opata edz.
– Hiába, Opata még mindig a régi – állapítja meg valaki, mindig van valami ötlete.
Szürkülni kezd, az edzésnek vége.
Opatáné még mindig a korlátnál várja a férjeurát.
Végre Opata kifelé indul.
– Hát, te itt vagy?? – kérdezi meglepődve a feleségét, majd a következő pillanatban megcsókolja az asszonyt. A feleség - a jó feleség mit tehetett mást – visszaadta a csókot.
Hát így végződött az a „Majd adok én neki!”
Hiába: Az asszony ingatag…
