MTK legendárium | 217. rész

Publikálva: 2022.07.03 Frissítve: 2022.06.30 MTK Budapest

Száz palacsinta. Az MTK bohém távúszója.

A napokban zajlottak le Magyarországon a FINA vizes világbajnokság hosszútávúszó versenyei, minek apropóján érdemes megemlékezni hazai távúszóinkról, különösen is a kék-fehér színekben versenyző klasszisokról…

Egyik legérdekesebb és egyben legeredetibb távúszónk, az MTK nagy bohém egyénisége, Páhok István volt.

Az alacsony (160 cm-es termetű), rövidlábú, rövidkarú, kis cipésztanonc előnytelen úszótestalkata ellenére vasakarattal küzdött a győzelemért, melyet mind gyakrabban sikerült elérnie.

Pályafutása alatt huszonhét Balaton-átúszáson vett részt, melyből tizenhatszor végzett az első helyen. Ezek között természetesen a legkülönfélébb balatoni pályaszakaszok szerepeltek. A Siófok és Balatonfüred közötti átúszás bajnoki címét 1922, 1930, 1932, 1933, 1938, 1941, 1942 és 1943-ban szerezte meg.

Ezeken kívül szintén első helyezést ért el az 1925-ös 9000 méteres Duna folyambajnokságban (61:54), ugyanezen esztendőben 1000 méteres I. osztályú úszás, Hégner-vándordíj első helyezés (14:49), a Hégner vándor-díj 200 méteres II. osztályú gyorsúszásának ugyancsak első helyezése (2:39,4), a 400 méteres gyorsúszás, Las-Torres-emlékverseny második helyezettje (5:38), 200 méteres Balaton-bajnokság (59 perc), az 1926-os 800 méteres gyorsúszás József királyi herceg vándordíjban (11:24,4), Budapesti Úszó Európa-bajnokság 1500 m, második helyezés (22:54,2), a bécsi úszóversenyen 800 máteres számban első helyezés (12:04,2).

Az 1927. évi 500 méteres Duna folyambajnokságban (38:38), 1929 júniusában a 400 méteres Hermsdorfi versenyúszás győztese lett (5:40,8), majd júliusban a bolognai 1500 méteres verseny bajnoka (22:27,6).

Valamikor 1929 után nyerte meg a 200 méteres Balaton-bajnokságot (32:14-es) eredménnyel, ill. a II. osztályú gyorsúszást (5:39,8), 1930-as Balaton bajnokság első helyezettje (31:22,6), 1931-es 5500 méteres Querdurch Berlin Speer-átúszás (1:14) második helyezettje. A párizsi Úszó Európa-bajnokság válogatott csapatának tagja (1500 m), azonban betegsége miatt nem állhatott rajthoz. 1932 decemberi 400 méteres gyorsúszás Wenzel-vándordíj bajnoka (5:23), 1937-es 30 000 méteres MUE Budapest-Ercsi folyamúszó verseny bajnoka (3:40,10). 1953-ban úszott utoljára a Balatonban, mikor a starthelyről fejessel induló sporttársait – némi öniróniával – talpassal követte. Huszonhat versenyző közül a hatodik helyezést érte el.

1954 augusztusában több társával 100 km-es folyamúszó versenyen vett részt. Három férfi, (Páhok, Klein Iván, Deák Ferenc) és két hölgy (Szili Mária, Ferenczi Emilné).

Neszmély fölött másfél kilométerrel rajtoltak. Minden egyes úszót csónak kísért. A lehűlt víz nagyban gyengítette az úszók teljesítményét. A nagyevő Páhok, energiapótlásul mintegy száz (!) palacsintát és két nagy termosz csokoládét fogyasztott.

Elsőként a huszonkét esztendős Spartacus versenyző, Deák adta fel a küzdelmet, jó két órai úszás és 17 km megtétele után.

Öt órai úszás, mintegy 30 km megtétele után Ferencziné szállt ki, majd őt követte 36 km után Szili Mária.

Visegrád után, 70 km-nél Klein adta fel, majd őt követte Páhok, aki virtusból még egy kilométert hozzá adott a távhoz, bár a hidegtől már a karját is alig bírta mozgatni. A roppant hideg, 17 fokos Dunában teste annyira átfagyott, hogy hordágyon kellett az öltözőbe vinni. Mikor a melegvizes zuhany alá ültették, mintegy élettelen fadarab tűrte a rááramló éltető melegvíz jótékony hatását. Másfél óra után az öltözőben lévők arra lettek figyelmesek, hogy a tusolóból kellemes tenorjával rázendített: „Az asszony ingatag...”

Az örökké bohém MTK-s fenegyerek tehát túl volt minden veszélyen...