Most csak saját festményén hajózik a Dunán

Május 14-én ünnepli 85. születésnapját, klubunk masters evezőse, Hajós Hollanda Éva. Kedvenc sportjáról, a nagy napról és a művészetről beszélgettünk vele.

– Hogy van? Miként érinti a koronavírus-járvány okozta bezártság?

– Nagyon jól vagyok, semmi gond nincs az egészségemmel. A járvány sem okoz igazi problémát, hiszen özvegy vagyok régóta és egyedül élek itthon. Annyi a változás, hogy nem tudok lemenni evezni, ami nagyon hiányzik.

– Tehát még most is aktívan sportolna, ha a járvány engedné?

– Igen. Az elmúlt évben indultam a magyar bajnokságon, valamint a világbajnokságon is. Ugyan tavaly is azt mondtam, ez az utolsó alkalom, még idén is szerettem volna evezni, – legalább hazai versenyen – hogy képviseljem a kék-fehér színeket.

– A sport a titka a jó egészségnek?

– Aki nem sportol, az biztos azt mondja, elment az eszem, hogy még most is csinálom, de nagyban hozzájárul az egészséges élethez.

– Minek köszönhető, hogy ennyire megszerette az evezést?

– Fiatalon először tornaversenyre neveztem be, és a vetélytársam ugyan ügyesebb volt, én kaptam a nagyobb pontszámot, talán a hosszabb végtagjaim miatt. Akkor eldöntöttem, csak olyan sportot vagyok hajlandó űzni, ahol nincs pontozás és az nyer, aki először célba ér – így jött az evezés.

– Mik voltak a legnagyobb sportsikerei?

– Amikor elkezdtem ifiként, akkor is jöttek az eredmények, veteránkorban pedig több olimpián indultam, amit Mesterek Tornájának neveznek, de hasonló a rendezése, mint az ötkarikás játékoknak. Egyszer Ausztráliában sikerült négy aranyat nyernem, illetve az Egyesült Államokban is négyszer álltam a dobogó legfelső fokára, de a világbajnokságokon is sok érmet gyűjtöttem.

– Ha jól tudom, nem csupán a sportban jártas.

– Nem, választottam mellette foglalkozást: festőművész vagyok, ami teljesen más. Itt nem kell azon tűnődni, átugrott-e kettő métert a festményem. Valakinek tetszik, valakinek nem, szóval ezen a téren nem tudtam tartani a saját bölcsességemet.

– Mi adja az ihletet?

– A női festő, akinek családja van, akkor tud dolgozni, amikor éppen ráér. Nem volt mód az életben, hogy várjunk arra, hogy megszálljon az ihlet, mert addigra hazaértek a gyerekek, és vacsorát kellett csinálni. A karanténban nincs kifogás, időm mint a tenger, és most is a kezemben van az ecset.

– Min dolgozik éppen?

– Tőlem nagyon távol álló dologba kezdtem bele, ugyanis a Dunáról festek képet – mondja nevetve. – Az egyik edző kérte, tehát ezen dolgozom. Talán picit csökkenti az evezés hiányát, még az is lehet, hogy odafestem magam a képre.

– Hogy fog telni a szülinap?

– Remélem, hogy a gyermekeim felhívnak és Facetime-on legalább látni fogjuk egymást. Szerettem volna kiállítást csinálni, hiszen elég kerek születésnap, de ez elmarad. Az olimpiát fogom utánozni, és én is azt mondom: majd jövőre leszek 85 éves!

Ezt olvastad már?