Galambos Péter: „Nagyon szép korszak ért véget” – Galambos Péter

Egyesületünk világklasszis evezőse, Galambos Péter visszavonult a válogatottságtól, így ezentúl kisebb versenyeken, illetve a magyar bajnokságon indul.

A rendkívül sok sikert megélő versenyző elárulta, nem volt könnyű döntés.

– 24 év van mögöttem, benne rengeteg jó élménnyel, sikerekkel és természetesen olyan kudarcokkal, amik arra sarkaltak, hogy mindig feljebb és feljebb lépjek. Nagyon tartalmas pályafutás volt, és sokat gondolkodtam rajta. Nagyon kevés dolgot csinálnék másképp, úgyhogy nagyon hálás vagyok, hogy ilyen karriert futottam be.

A 38-szoros magyar bajnok múlt héten az országos bajnokságon könnyűsúlyú egypárban ezüstérmet szerzett, a felnőtt bajnoki címek termelését pedig 2006-ban kezdte meg.

– 14 éves voltam, amikor kezdtem a sportágat, másodéves serdülő koromra értem utól a többieket, de akkor még nem voltam kiemelkedő. Ahogy teltek múltak az évek és jöttek a kisebb eredmények, úgy egyre inkább felzárkóztam. Fokozódott bennem a tettvágy, a tűz és lettem egyre jobb, gyorsabb, olyannyira, hogy másodéves felnőttként már országos bajnok voltam.

Peti balszerencséjére egysége, a könnyűsúlyú egypár nem olimpiai szám, pedig jó eséllyel pályázhatott volna érmekre az ötkarikás játékokon pályafutása során, de a nemzetközi sikerek így sem maradtak el.

– Olyan hosszú évek sorozatában ott voltam a topon, hogy kizárt dolognak tartom, hogy valamelyik olimpiai ciklusban ne jutott volna nekem egy érem, hiszen világbajnokságról van összesen öt érmem, közte három ezüst, két bronz. Ha közbeékelődik az olimpia, nem akarom elhinni, hogy onnan ne született volna ugyanúgy dobogós helyezés.

A 37 éves klasszis két Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet.

– A luzerni Európa-bajnokságra nagyon jó szívvel emlékszem vissza. Rengeteget versenyeztünk ott, sokan az evezősök Mekkájának hívják, minden évben megfordul ott az elit. Nagyon szeretem, nagyon sokat versenyeztem ott, és korábban világkupát is nyertem, 2019-ben pedig az Eb-n is aranyérmet szereztem. A másik Európa-bajnok címem Varese városában szereztem, ahol kvázi steril körülmények között evezhettünk.

Peti azt is elárulta, mekkora munka van abban, hogy valaki ilyen hosszú éveken keresztül meghatározó szerepet töltsön be a nemzetközi mezőnyben.

– Nagyon következetes és kitartó munka kell hosszú éveken keresztül. Ez nálam ifjúsági korban kezdődött el, amikor a siker első szele megcsapott. Eleinte csak hobbi szinten eveztem, de ahogy jöttek az eredmények, úgy jött meg az étvágy, és nagyon eltökélt lettem. A rendszeres edzések, evezés, kondi, erőfejlesztés, futás, kerékpározás, sífutás, úszás és edzőtáborok mind részei voltak az életemnek, mert ezek mind kellenek az állóképességhez.

Az áprilisi Európa-bajnokságon Peti a negyedik helyet érte el, majd rögtön kocsiba ült, és ment a kórházba, gyermeke születésére.

– Rendkívül emlékezetes nap marad április 28-a számomra. A feleségem péntekre volt kiírva, de azt mondta az orvos, bármikor szülhet Babett. Vasárnap, a döntő napján került a kórházba, nekem pedig 11:38-kor volt a futamom. Mivel első gyermekről van szó, tovább tartott a vajúdás, és a finálé után autóba pattantam, és az utolsó egy órára odaértem. Csodálatos nap volt, annak ellenére, hogy érem nem született.

Peti boldog emberként vonul vissza, persze fájó szívvel hozta meg a döntést.

– Valahol picit fáj és szomorú is, mert véget ért egy korszak, de azért vártam is. Hosszú 24 év van mögöttem, ami megterhelő volt sok esetben, főleg a nemzetközi mezőnyben, ahol nem mindig tudtam tartani a lépést a fiatalokkal. Egyre több összetevő kellett ahhoz, hogy ott legyek a topon a nemzetközi mezőnyben, de így is nagyon kevésen múlott, hogy dobogóra állhassak a hazai kontinensviadalon. Utána teljes mértékben apa üzemmódba kapcsoltam, és innentől kezdve a család az első számú prioritás.

Ezt olvastad már?