Atlétika
Szabó Beatrix
Mindig magasabbra
A Brüll Alfréd Akadémia tagja, Deutsch Domonkos élete – csakúgy, mint sok más fiatal sportolóé – merő rohanás. Edzés, iskola, különóra, miegymás. Domának ráadásul a tanulmányai és a sport szempontjából is kulcsfontosságú lehet a 2016-os év, ennek apropóján mesélt terveiről, és értékelte idei teljesítményét.
– Jövőre végzel?
– Igen, tavasszal érettségizem, és utána szeretném elkezdeni a sportszervező szakot az ELTÉ-n. Ez a világ érdekel, a marketing, menedzsment, elsősorban a sportban. Utána jó lenne esetleg külföldre kijutni a mesterképzésre, de ez még nagyon távol van.
– Ugorjunk kicsit vissza az időben! Édesapád révén magától értetődő volt, hogy magasugró leszel, vagy próbálkoztál más sportágakkal is?
– Nagyjából ötéves lehettem, mikor először elvittek a szüleim a pályára. Ott a szárnyai alá vett édesapám egykori edzőjének a felesége, Woth Klára, ő ismertetett meg az atlétika alapjaival. Aztán tízéves koromban kiköltöztek Ománba, és két évig nem atletizáltam, inkább teniszezni jártam, meg focizgattam.
– Ezek után hogyan találtál vissza az atlétikához?
– Körülbelül öt éve vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a tenisz nem az én sportom, nem is szerettem edzésre járni. Apu mondta, hogy akkor válasszak valami mást, kosarazzak vagy atletizáljak. Ekkor már elég idős voltam ahhoz, hogy az atlétikán belül specializálódjak. A BEAC-ban kezdtem kimondottan a magasugrással foglalkozni, Jámbor József vezetésével. Ő ismertetett meg a magasugrás alapjaival, és egészen idén tavaszig vele edzettem.
– Ezzel el is érkeztünk 2015-höz. Hogyan értékeled az idei évedet?
– Összességében elégedett vagyok az eredményeimmel, de úgy érzem, még sok maradt bennem. Meg kell tanulnom versenyezni, a maximumot kihozni magamból. Kicsit nehezítette a dolgomat a tavaszi edzőváltás: új edzésmódszerekkel kellett megismerkednem, teljesen más szemléletet hozott Zsivoczky Attila.
– Mi volt számodra a 2015-ös év fénypontja?
– Egyértelműen a fedett pályás bajnoki címem. Épp emiatt nagyon sajnálom, hogy szabadtéren nem sikerült megismételnem ezt a győzelmet. Még azzal együtt is, hogy fedett pályán nem egyéni csúccsal, és nem is különösebben jó eredménnyel, de életem első országos bajnoki címét szereztem, és ez nagyon sokat jelent.
– Laikus kérdés mehet? Mi a legnagyobb különbség a fedett pályás és a szabadtéri versenyek között? Jelent ez bármiféle különbséget a felkészülést, vagy a gyakorlatok kivitelezését illetően?
– A legfontosabb különbséget a szél jelenti, szabadtéren nagyban befolyásolja az ugrások kivitelezését. Például a nekifutást az éppen uralkodó szélirányhoz kell igazítani, mivel az erős szembe- vagy oldalszél rettenetesen meg tudja nehezíteni a dolgunkat. Megítélésbeli különbségek is vannak, a szabadtéri versenyek világszerte elismertebbek, sok külföldi atléta egyáltalán nem is indul fedett pályás eseményeken.
– Mik a célkitűzéseid 2016-ra?
– A legfontosabb, hogy tovább javítsam az egyéni csúcsom, jó lenne két méter fölé kerülni. Továbbá szeretném biztosabbá tenni a technikámat, és felzárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz. A múlt héten kezdtük az alapozást a fedett pályás szezonra: februárban lesz az első verseny.
