Mi köze van az MTK-nak az MLSZ és a Magyar Kupa alapításához? Steiner papa (1871-1933) emlékezete II. rész

MTK legendárium | 29. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Steiner papa sportszeretete a hőskorát élő torna és atlétika területére összpontosult, ám amikor lábra kapott Magyarországon a labdarúgás, annak vált elkötelezett hívévé. Már mint MTK tag „nagy érdemeket szerzett magának a hazai labdarúgósport fejlesztése terén.”

Az ő személyes fáradozása és agitációja révén jött létre a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) is.  

1900. december 30-án, az FTC kezdeményezésére tizenöt sportklub részvétele mellett értekezlet került összehívásra a futball jövőjét illetően. A tanácskozás résztvevői két táborra szakadtak. Stobbe Ferenc hívei fontosabbnak látták egy bajnoki rendszer létrehozása révén a sportág előzetes fejlesztését, míg a Steiner Hugó mögött felsorakozók első lépésnek egy labdarúgó-szövetség megalapítását tekintették.

Végül Steiner szakmai érvei és a hozzá csatlakozó torna és atlétaszövetségek győzelemre vitték elképzelésüket. Azon melegében tizennyolc főből álló szakmai bizottságot hívtak életre, melynek feladata a felállítandó szövetség alapszabályainak kidolgozása lett.

Steiner Hugó törekvései sikerre jutva – 1901. január 19-én – az István Főherceg Szállóban megalakulhatott a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ).

Ettől a pillanattól Steiner Hugónak a sport etikett szabályainak megfelelően le kellett mondania MTK tagságáról. A rá jellemző agilitással immár nem egykori klubját, hanem az egyetemes magyar labdarúgósportot szolgálta.

„Termetes alakja” ettől kezdve mindenütt feltűnt, ahol a labdarúgás érdekében fáradozni lehetett vagy kellett. Nemzetközi tárgyalások, versenyszervezések, melyek a zavartalan sporttevékenységhez szükségesek voltak, s melyek professzionális lebonyolítását már az MTK ügyvitele során elsajátított.

Rövid időn belül az „MLSZ legfőbb irányító tisztviselője” lett. 1907-ben már bizonyosan az MLSZ alelnöke, utóbb, (1910-től) 1912 augusztusi lemondásáig pedig a szövetség főtitkári tisztét töltötte be.

Munkásságának legnagyobb eredménye, miszerint az első magyar labdarúgó-bajnokság az ő tervei alapján került kiírásra, valamint a Magyar Kupa alapítása is az ő nevéhez kötődik.

MLSZ főtitkári lemondását követően nagy lendülete meglassult. A negyvenegy esztendős férfi kissé belefáradt a sok idegfeszültséggel járó szervezési munkába. Nem vágyott nagyobb felelősséggel járó feladatokra. Élete hátralévő időszakát vesebetegségével viaskodva töltötte.

Támaszra vágyva, 1911 tavaszán megnősült, feleségül véve a nála tizenegy esztendővel fiatalabb katolikus vallású Medveczky Aranka Rozáliát, kivel csendes életet élt a kiszámítható egzisztenciájú Erzsébetvárosban, majd utóbb a józsefvárosi Telep utcába költözött.

Az első világháború kitörése előtt még a Magyar Turista Egyesület tagjaként túravezetéseket vállal. A háborús nehézségek idején mindinkább visszavonul a sportközélettől, de még a labdarúgó-mérkőzéseket sem igen látogatja. Az 1920-30-as évek fordulóján ugyan még némely meccsre kimegy, de már beéri, ha sógoraival vitatja meg a magyar labdarúgás helyzetét.

Mindkét sógora neves futballtréner. A kis izraelita szabósegédből, ismert MTK-s válogatott focistává és szövetségi kapitánnyá avanzsált Feldmann Gyula (1890-1955), valamint Tóth (Potya) István (1891-1945) ki ugyancsak válogatott futballista és remek edző lett. 

Egyébiránt Feldmann és Tóth is nemzetközi karriert futott be. Feldmann hazai sikerei után (az MTK-val 1918-20 között háromszor lett bajnok) majd külföldön próbálkozott, 1922-1924 között a Makkabi Brünn játékosa, majd nemzetközi hírű olasz csapatoknál edzősködött (Fiorentina, Internazionale és FC Torino), idehaza pedig még az FTC-t is erősítette.

Tóth (Potya) István válogatott labdarugóként tevékenykedett, klubszinten pedig magyar bajnok és kupagyőztes lett. Trénerként állítólag az ő nevéhez köthető a játékosok szakszerű bemelegítése, a téli edzőtáborok kieszelése és az edzőnapló bevezetése. Az ő személyében tisztelhetjük az FTC első hivatalos edzőjét, aki még egy ideig Feldmann sógorához hasonlóan Olaszországban is edzősködött (Firenze).

A három nagyformátumú rokon futballszakember közös klubja volt a Nemzeti Sport Club (NSC), mely egy szakadás révén a BTC-ből kivált sportemberek hoztak létre.

Az öreg Steiner papa élete végén ebbe a klubba is szívesen eljárt (a szeretett MTK-n kívül), melynek induló versenyeit – miként hajdan a kék-fehérekét – lelkesen támogatta: „tréningek után Spalt vendéglőjében gyűltek össze a játékosok és vezetők. Nem a kocsmai élet, hanem a vendéglős másfélmázsás fiának, Spalt Gusztinak a kedvéért, aki szintén lelkes tagja volt a klubnak.”

Végül a felejthetetlen emlékű MTK-s Steiner papa hosszú betegség után, hatvanegy esztendős korában hunyt el Budán, 1933. januárjában.

Ezt olvastad már?