Megbukott az iskolában, évismétlésre kényszerült az MTK olimpiai bajnoka

Volt bukméker, gyorskorcsolyázó, edző, harcolt az I. világháborúban, de úszóként lett halhatatlan. Ő a 190 centis óriás, Halmay Zoltán, az MTK első olimpiai bajnoka.

1881 júniusában Felvidéken, egy Magasfalu melletti tanyán látta meg a napvilágot a későbbi nagy bajnok. Tízéves volt, mikor Egyházszegről Pestre költözött a család. Az öccsével, Józseffel együtt a Belvárosi Reáliskolába járt, ráadásul egy osztályba. Az iskola után pedig rohantak a későbbi Erzsébet hídnál kialakított dunai „medencéhez” úszni tanulni. A Halmay-testvérekről hamar kiderült, több sportágban is kiugró teljesítményre képesek, mindez pedig a tanulás rovására ment. Olyannyira, hogy mindkettőjüknek osztályt kellett ismételniük. A Magyar Úszó Egylet versenyzői lettek, 1897-ben pedig az újságok is sokat írtak az akkor 16 éves Halmayról, ugyanis legyőzte távúszásban a nagyhírű osztrákot Wahle-t. Ráadásul különleges körülmények között, ugyanis az élen úszó osztrák feltartotta Halmay-t, sőt, az újságok szerint mellbe is rúgta, így kizárták a versenyből.

Halmay Zoltánról egy évvel később már úgy írtak a lapok, mint tehetséges gyorskorcsolyázó, de már a vízilabdával is kacérkodott. 1899-ben Balatonfüreden még csak bemutatómérkőzést játszottak az új, különös sportágban, a kritikusok pedig megállapították: „A játék még nagyon kezdetleges volt, a legtöbb játékosnak fogalma sincs arról, hogy is kellene játszani.” Nem mellékesen Halmay később elismert vízilabda-játékvezető lett és igazolt futballista.

Úszásban egyre másra érte el a rekordokat, így senki sem csodálkozott, hogy1900-ban, a párizsi olimpián gyorsúszásban két ezüstérmet és egy bronzot nyert, négy évvel később pedig a St. Louis-ban tartott játékokon 50 és 100 yard gyorson lett ötkarikás bajnok a 190 centi magasságig nővő sportman.  Ő lett az MTK első olimpiai bajnoka. Ahhoz, hogy az egyesületbe igazoljon, kellett a klub patrónusának, legendás elnökének, Brüll Alfrédnek a nagyvonalúsága. Történt, hogy Halmay mellett a Magyar Úszó Egylet másik tehetsége, Kiss Géza kapott lehetőséget az olimpiai szereplésre, ám a sportvezetés a Kissnek szánt pénzből inkább egy kísérőt akart kivinni. Halmay és Kiss a klubjuktól várta a megoldást, ám tétováztak, Brüll Alfréd pedig lecsapott a két klasszisra. Halmay hazatérése után a Wampetics vendéglőben köszöntötték a bajnokot, ahol Brüll is szólásra emelkedett: „Halmay győzelme nem egyéni győzelem, nem is az MTK egyedüli dicsősége, hanem az egész magyar nemzet diadala” – mondta a klubvezető.

Halmay népszerűségére jellemző, hogy a Kakas Márton című élclap azzal viccelődött, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király biztosan meghívja kihallgatásra, hogy tanácsot kérjenek tőle, hogyan lehet a válságot - megúszni… Külföldön is sokan hódoltak a magyar úszónak, így amikor az MTK úszócsapata Bécsben vendégeskedett, egy osztrák embertől kapott névtelen levelet, amelyben figyelmeztették az MTK úszóit. Így szólt a Halmay Zoltánnak címzett levél: „Tisztelt Uram! Kötelességemnek tartom, hogy önt a következőkre figyelmeztessem: vegyék a fordulókat rendkívüli pontosan, mert határozottan tudom, hogy holnap bizonyos oldalról éles szemmel fogják vizsgálni, hogy nem szabálytalanul fordulnak-e a magyarok. Valószínűleg nagyon szívesen óvást szeretnének beadni. Szerencse fel! Egy osztrák, aki mégis Halmay-tisztelő.”

A karrierje töretlen volt, 1908-ban a londoni olimpián újabb két ezüstérmet nyert, egy évvel később viszont súlyos következményekkel járó balesetet szenvedett. Történt, hogy a Hungária fürdőben megcsúszott és kapaszkodás közben egy éles tárgy komoly sebet ejtett a karján. Hetekig feküdt a Rókus kórházban, még az a pletyka is elterjedt a városban, hogy amputálni kellett a testrészt. Szerencsére nem így történt, Halmay viszont beperelte a fürdő tulajdonosát, mivel sokáig versenyezni sem tudott és egy újságnál betöltendő szerkesztői állástól is elesett. A per végkimeneteléről később már nem írtak a lapok.

Halmay aztán 1910-ben befejezte a versenyzést, megházasodott és gyermekük is született. Négy évvel később pedig kitört a világháború, amely a bajnok éltét is átírta. Az öccse, Halmay József nem sokkal a harcok kitörése után elhunyt a fronton. Ő is bevonult, a tüzérségnél szolgált. Amikor az egységével éppen Nagymaroson állomásoztak, nagy feltűnést keltett a katonatársai előtt azzal, hogy átúszott Visegrádig. 1916-ban a harctéri helytállásért első osztályú vitézségi éremmel tüntették ki, majd 1918-ban már tüzérhadnagyként kapott szabadságot, az első útja pedig a Császár fürdőbe vezetett, hogy megnézze a harmadik elemibe járó fiát, ifjabb Halmay Zoltánt úszóedzés közben. Kevesen tudják, a világháború befejezése után Halmay rövid ideig a lóversenyen tevékenykedett bukmékerként, majd visszatért az úszáshoz és az MTK úszószakosztályában is dolgozott.

1920-ban, 39 éves korában elterjedt Pesten, hogy a nagy bajnok visszatér, aztán hamar kiderült, a szemtanúk csak félreértettek valamit. Így beszélt erről: „A félreértésre az adott okot, hogy orvosom tanácsára napfürdőztem gyakrabban Újpesten. Természetesen a napfürdő után vízbe is mentem, úszkáltam is. Nem tehetek róla, hogy még mindig elég gyorsan…” Arról is keveset beszéltek később, hogy 1923-ban Halmay Zoltánt is letartóztatták órákra, mivel a hatóságok úgy vélték, köze lehet a Bethlen-kormány ellen puccsot előkészítő társasághoz. Természetesen nem volt. 

A kétszeres olimpia bajnok az utolsó éveiben visszavonultan élt. A halála előtt nem sokkal, 1956 tavaszán felkereste a Magyar Rádió, ő pedig sok sikert kívánt a közelgő Melbourne-i olimpiára készülő magyar sportolóknak. Aztán kórházba került és május 20-án örökre elaludt. A Farkasréti temetőben tartott búcsúztatáson sokan voltak, az egykori úszótársak nevében pedig Hajós Alfréd testvére, Hajós Henrik mondott gyászbeszédet. Így ért véget az MTK első olimpiai bajnokának élete, aki pólósként és gyorskorcsolyázóként is klasszis lehetett volna, de szerencsére az úszást választotta…  

Ezt olvastad már?