Maradjunk a földön!

Bánhidi Ákossal, az MTK Budapest rövidpályás gyorskorcsolyázóinak szakosztály-igazgatójával beszélgettünk.

Túlzás nélkül állíthatjuk, szenzációs, minden képzeletet felülmúlóan sikeres hónapok állnak rövidpályás gyorskorcsolyázóink mögött. Mind felnőtt, mind pedig utánpótlásszinten túlteljesítették még a legoptimistább várakozásokat is. Erről és a jövőbeni tervekről is kérdeztük szakosztály-igazgatónkat.

– Minden idény a tervezéssel indul. Milyen elvárásokat fogalmaztatok meg, amikor elkezdtétek a felkészülést?

– A mezőny több versenyzője csak most feküdt rá igazán a short trackre, nálunk persze ez máshogy van – kezdte a beszélgetést Bánhidi Ákos. Lassan harminc éve benne vagyok már, még az első évem is tervezéssel indult. Örültünk a tavalyi eredményeknek, de máshogy éltük meg, mint a szurkolók. Már a megelőző időszakban is volt Eb, ahonnan nyolc éremmel jöttünk haza, de akkor még nem ütött ekkorát, nyilván most már az eredmények is komolyabbak. Mindig cél, hogy ne lépjünk vissza és jobbak legyünk. A tavaly magasra rakott lécnek minimum meg akartunk felelni, de titkon azért előrelépésben reménykedtünk.

– Ennek fényében, hogyan értékeled a mögöttünk hagyott idényt?

– Nagyon sikeres szezont zártunk, de egyre jobban izzadunk, hogy túlszárnyaljuk azokat az eredményeket, amiket addig elértünk. Sanyi (Liu Shaolin Sándor – A szerk.) világbajnok lett, Ádó (Liu Shaoang – A szerk.) pedig világcsúcsot ment 500 méteren. Hatalmas önbizalom kell nekikezdeni az új idénynek ahhoz, hogy ezt meg tudják ismételni. Olyan magasságokban vagyunk, amit nem könnyű mindig megugrani. Nem rettenünk meg a kihívásoktól, és ha „csak” megismételjük az idei teljesítményt, nagyon elégedett lennék. Erős szezonunk volt, két magyar a világkupadöntőben, világcsúcs, világbajnoki cím, világkupa-győzelem. Sorra olyan történelmi dolgok, amik azt jelzik, hogy jól sikerült a felkészülésünk. De nem minden rózsaszínű, vannak hiányosságaink is. Erős első soros versenyzőink mögé még nem tudtuk felzárkóztatni a fiatalokat. Nagyobb országok „B” sort is képesek kiállítani, mi nem. Ádó januárban elindult itthonról, és március közepéig ment versenyről versenyre. Eredményes volt, de ez hosszú távon nem járható út.

– Ettől kezdve már nem mi üldözünk másokat, hanem minket üldöznek, új helyzet ez. Hogyan tudnak megbirkózni ezzel versenyzőink?

– Azért még nem utánunk rohan a világ, de kétségtelen, hogy legjobb versenyzőinkkel ott vagyunk azok között, akik az élvonalat képviselik. Nehéz korszakalkotó, meghatározó, és kiemelkedő egyéniséggé válni. Nincsenek már Marc Gagnonok, Dong-sung Kimek, Viktor Ahnok, Apolo Anton Ohnok, vagy Charles Hamelinek. Ők ebben a sportban olyat alkottak, amit senki más. A jelen versenyzői ötvennel köröznek, egy rossz döntés miatt azonnal bárki az első helyről a hatodikon találja magát. Ez történt a világkupafutamokon is, Kanada, Korea, Kína, Hollandia és Magyarország osztoztak a helyezéseken. Fontos része a felkészülésnek tudatosítani mindenkiben, hogy nem dolgozhat sztárallűrökkel. Ez is eredményességünk egyik záloga, a földön kell maradni. Hosszú távon kell kialakítani azt az alázatot, ami a szürke hétköznapokon is a munka irányába viszi versenyzőinket.  

– Az elkövetkező hónapok a pihenést és a feltöltődést jelentik számotokra, vagy már tavasszal elkezditek a felkészülést a következő idény feladataira?

– A pihenés hossza attól függ, milyen szezon van mögöttünk. Brutális idényt zártunk, így májusban kezdjük a felkészülést, de alapmozgásokat már április közepétől végzünk. Általános alapozó időszakkal nyitunk, amikor a kondicionális és koordinációs alapokra megyünk rá. Futással, kerékpározással és konditermi edzésekkel fejlesztjük az alap-állóképességet, közben mindent mérünk. Később megyünk edzőtáborokba is, melyek jól illeszkednek az alapozás adott időszakaszához. Nyár közepétől indul a speciális felkészülés, ott már erősen megjelennek a korcsolyázó és a pozíciós elemek is. Ilyenkor durvább és komolyabb terhelést kapnak sportolóink, mint a versenyszezonban, más mentális felkészültséget igényel.       

– Ebből a fényes szezonból milyen következtetéseket lehet levonni a 2016/17-es idényre, vagy akár a két év múlva rendezendő téli olimpiai játékokra?

– Vannak érzéseink és gondolataink, de egyet tudni kell. Fontos, hogyan kommunikáljuk ezeket, mert ebben a sportágban az esélylatolgatás felesleges. Becsülettel megtervezzük a munkát, és végrehajtatjuk azt a sportolókkal. Mindent megteszünk azért, hogy a várakozásokat visszaigazoljuk, de nem lenne szerencsés, ha kikiáltanánk valakit olimpiai esélyesnek. Ezzel elhitetnénk ezt vele, így viszont nem lehet nyerni. Mindenki szerényen és a munka iránt tanúsított alázattal, mindent elkövet azért, hogy a rá váró megmérettetésekre maximálisan felkészüljön. Ez a hozzáállás kell az eredményes szerepléshez, csak így működik a dolog. A földön maradunk, és a titkos, ki nem mondott gondolataink és vágyaink, remélhetőleg jó irányba visznek minket a versenyeken.

Így legyen!

Ezt olvastad már?