Tenisz
Babos Tímea
Liu Shaolin Sándor, hazánk első rövidpályás gyorskorcsolya világbajnoka, az elmúlt hetekben jól megérdemelt pihenőjét töltötte, de május elején újra edzésbe állt. Vele beszélgettünk.
– Tekintsünk vissza a mögöttünk hagyott idényre! Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben?
– Az élet egyéb területeihez is úgy állok hozzá, hogy a legjobban teljesítsek, nincs ez másként a sportban sem – kezdte a beszélgetést Liu Shaolin Sándor. Ott is a legtöbbet akarom kihozni magamból. Nagyon örülök, hogy így sikerült a szezonom, de nem terveztem előre. A mi sportágunk nem erről szól, ez nem az a sport, ahol tervezgetni lehet.
– Felsorolni is nehéz az eredményeidet, mégis, mi volt a szezon legnagyobb élménye számodra?
– A legnagyobb élményem, hogy megismertem barátnőmet, Elise Christiet (Világklasszis rövidpályás gyorskorcsolyázó, nyolcszoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnoki második helyezett, a brit válogatott tagja – A szerk.). De komolyra fordítva a szót, nagyon jó idényem volt, mindent pozitívan éltem meg. Örültem a sikereknek, de a lényeg az volt, hogy odategyem magam, és a maximumot hozzam ki minden versenyből. Úgy gondolom, ez sikerült.
– Hazánk első rövidpályás gyorskorcsolya világbajnoka vagy. Hogyan emlékszel vissza a vb-re?
– Amíg élek, nem felejtem el, mindig bennem marad. Pozitív a karrierem és az önbizalmam szempontjából is az, hogy ilyen kis ország színeiben sikerült nyernem. Szép volt, jó volt, de már csak a jövőre szabad koncentrálni. Nem lehet a múltban és a múltból élni.
– A sikerek elvárásokkal is járnak. Ezek inkább motiválhatnak, vagy görcsössé tehetnek?
– Próbálok nem foglalkozni ezzel, ezért nem érint meg. Úgy kezelem, ahogy ezt kell, de már nem ez tölti ki a mindennapjaimat, és csakis a jövőbe tekintek.
– Hatalmas népszerűség vesz körül, több fiatal sportoló példaképe lettél.
– Örülök, hogy sokan gondolják azt, hogy példaképpé tudtam válni, de nem tartom magam világbajnoknak, nem így kelek fel minden reggel, és nem is így állok oda az edzésekhez sem, normális emberként élem a mindennapjaimat. Úgyan úgy edzek és készülök, mint azelőtt, el akarom végezni a munkámat és jól szeretnék szerepelni. Nem úgy fogok odaállni a versenyekhez sem, hogy világbajnokként tekintek magamra.
– Ez lehet további sikereid kulcsa is, ami a sportágnak is nagy lökést adhat. Érzed ezt a fiatalok körében?
– Nagyon pozitívan élik meg a sikereket gyerekek. Pár nappal ezelőtt, egyik edzésünk alatt találkoztam a kicsikkel, akik azonnal mondogatták egymásnak, hogy én vagyok a világbajnok. Jólesett, aranyosak voltak. De az eredmény, amit elértem, nemcsak az utánpótlás szempontjából pozitív, hanem az MTK Budapestnek, a válogatottnak, és az országnak is az. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt meg tudtam csinálni, és sok embernek örömet okozhattam.
– Hiba lenne, ha nem beszélnénk a jövőbeli terveidről. Már elkezdtétek a felkészülést az idei megmérettetésekre. Milyen szezonban reménykedsz?
– Csakúgy, mint az elmúlt idényben, ismét hat világkupaversenyen állunk rajthoz. Ezeken kívül még egy Európa-bajnokság és egy világbajnokság is szerepel a programban. A kontinensviadalon hasonlóan eredményesen akarok szerepelni, és aranyérmet szeretnék nyerni. A vb még rejtély számomra, szeretnék ismételni, de az összetett dobogóra mindenképp fel akarok állni!