Magasabb hőfokon

Az augusztus 10-én induló felkészülési időszakban már Hollósy László irányítja az MTK Budapest női röplabdázóit. Az új vezetőedzővel beszélgettünk.

– Hogy esett a választásod az MTK Budapestre?

– Az utóbbi két évben Finnországban dolgoztam, és a megkeresés érdekes volt, mert családi okok miatt éppen hazajöttem. Tavasszal már jártam mérkőzésekre, ott futottam össze Virággal. Felvázolta az elképzeléseit. Nagyon szimpatikus volt, hogy fiatal játékosokban gondolkodik, hiszen én nagyon szeretek velük dolgozni, mert nincsenek még elrontva, tehát fogékonyak azokra a dolgokra, amiket szeretnék nekik tanítani. Elmondtam a játékosoknak is, hogy az első évben nyilván irreális lenne a bajnoki címre gondolni. Elsődlegesen azt szeretném, hogy elkezdenénk azt a munkát, amit én már nemzetközi szinten is végeztem, és kíváncsi vagyok, hogy erre a magyar játékosok nyitottak-e?

– Elég komoly változások voltak a keretben. Távozott a két Bleicher, Dégi Barbi, illetve mentek TF- be, Jászberénybe, volt, aki ösztöndíjjal Amerikába, Indonéziába. Viszont érkeztek olyan játékosok, akik talán minőségi változást hozhatnak, bár köztük is vannak fiatalok.

– Természetesen minden csapat életében történnek változások, ez alól az MTK sem kivétel. Nyilván azt, hogy milyen keretet tudunk kialakítani, döntően befolyásolják az anyagi kondíciók, úgyhogy mi az MTK-ban csak addig szerettünk volna nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A játékosoknak nem akartunk olyat ígérni, amit esetleg később nem tudtunk volna tartani. Úgyhogy például mikor a Virág velem is így tárgyalt, nagyon szimpatikus volt, hogy biztos anyagi hátteret tud biztosítani az MTK Budapest, ami a mai magyar röplabdában azért nem jellemző.

– Hogyan alakul a korosztályok megoszlása az új keretben?

– Nagyon kellemes mix lesz, hiszen vannak olyan játékosok, mint például a Józsa Zsuzsa, vagy a Lutter Liza, akik a tapasztalatukkal tudnak majd hozzájárulni a csapat sikeréhez. Hackl Szilvivel már a BSE időszakomban dolgoztam együtt, amikor bajnokságot, illetve kupát nyertünk. Ezen kívül jön három ifjúsági válogatott, ráadásul az MTK-ban lévő fiatalokról is csupa jót hallottam. Úgyhogy, ahogy Virág is fogalmazott, nyilván hosszú távú folyamat, hogy ütőképes, akár éremesélyes csapatot lehessen építeni. Én szeretem ezt: ha belépek a terembe, akkor elkezd pezsegni a vérem. Most ez a feladat, nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha esetleg nem a bajnoki címért kell küzdeni, de most abban is megtalálom a kihívást, hogy ezekből a játékosokból masszív csapatot építsek.

– Szintén merészet húztatok Leiszt Máté szerepeltetésével, hiszen ez az első felnőtt edzői feladata. Nálad másodedzői, a junioroknál edzői megbízása lesz. Tőle mit vársz?

– A másodedzővel szemben nagy elvárásaim vannak. Az a legfontosabb, hogy alázatos legyen. A játékosoktól, az edzőktől is azt várom, hogy a sporttal, a röplabdával, magukkal, illetve az ellenféllel szemben alázatosak legyenek. Nem olyan egyszerű Magyarországon megfelelő edzőt találni. Ezért is esett a Mátéra a választás, hiszen benne megvan az ambíció, hogy tanuljon. A tapasztalatommal próbálok segíteni neki, beindítani az edzői karrierjét, illetve nekem nagyon fontos, hogy fel tudjam használni arra a munkára, ami a másodedző szerepkörét jellemzi. Úgy gondolom, hogy ez jó párosítás lesz. Mátéval már leültünk beszélgetni, komoly terveim vannak, nyilván rengeteg feladatot szeretnék rábízni. Mondtam neki, hogy nekem nem rabszolgára van szükségem, hanem partnerre. Bizonyos részfeladatokat mindenképpen meg fogok osztani vele, és kíváncsi vagyok, ezeket miképpen oldja meg. Remélem, lesz annyira kreatív, hogy ebből valami jó fog kisülni.

– Aki ismer, azt mondja, hogy egyrészt a szakma nagymestere vagy, mindig képzed magad, picit a magyar edzői mezőny előtt jársz, mindenféle iskoláid vannak, de azt azért mindenki megemlíti, hogy magasabb lángon lobogsz, mint általában a hazai edzők. Virág úgy fogalmazott, hogy „hevesebb vérmérsékletű” vagy. Mire számíthatunk az Ikercsarnokban?

– Ha az edző elvárja a játékosoktól, hogy maximálisan odategyék magukat, akkor ugyanez az elvárása magával szemben is. Valóban folyamatosan képzem magam. Nekünk van mit tanulni a külföldi edzőktől, ezért is járok továbbképzésekre. Most szeptemberben – ha minden összejön és elfogadják a kérelmemet – a legmagasabb nemzetközi röplabdaedzői vizsgát teszem le. Szeretném megszerezni, az FIVB (Fédération Internationale de Volleyball, Nemzetközi Röplabda Szövetség - a szerk.) pro liszenszét. Nagyon örülnék, ha ez összejönne, mert az a csúcsképesítés. Talán ennek tudható be, hogy én nagyobb lángon élek, hiszen maximalista vagyok. Ha én nem azt látom a játékosokon, vezetőkön, vagy akár játékvezetőkön, hogy a röplabda a mindenük, hanem megélhetési röplabdássá, „munkássá” válnak, azt nehezen viselem. Azt mondtam a lányoknak, hogy „arany ember” vagyok addig a pillanatig, ameddig azt látom, hogy valaki törekszik arra, hogy megcsinálja a dolgát. Változtam Finnországban, hiszen ott jóval liberálisabb a rendszer, nyitottabb kultúrába csöppentem, ami hatással volt a viselkedésemre. Lenyugodtam. Nyilván ott azért nagyon profi világ volt.

– Milyen érzéseid vannak, néhány nappal a felkészülés kezdete előtt?

– Meglátjuk. Azt ígérem, hogy ugyanúgy temperamentumos leszek, a játékosoktól elvárom, hogy szeressék a röplabdát, éljenek-haljanak a játékért a pályán. A meccselés már nyugodtabb lesz, mint ahogy megismertek a szurkolók…

Ezt olvastad már?