Kovács Péter az MTK-ban folytatja

Sportági referensként dolgozik a klubért a jövőben a freestyle futball világbajnoka. Kovács Péterrel – aki mellesleg Guinness rekorder is – új irodájában beszélgettünk.

Mosolygós fiatalember, nincs még harminc. Látszik rajta, hogy magabiztos, de az is hogy nincs „nagy arca”. Amit eddig elért, az tiszteletet parancsol, de most olyan területre tévedt, ahol újra bizonyítani kell. Ráadásul korábban egyedül kellett helytállnia, most csapatban, csapatokkal dolgozik.

– Hogy kerültél kapcsolatba a sporttal?

– 4-5 éves koromban kezdtem focizni, ez volt a mindenem, abból jöttem, így lettem freestyle-os – mondja, és rögtön kiderül, hogy igazán rutinos nyilatkozó. Nem beszél feleslegesen. Ha az újságíró akar valamit, majd úgyis megkérdezi.

– A labdarúgásban miért nem maradtál meg úgy, hogy most harmincötszörös válogatottként, kétszáz NB I-es meccsel a hátad mögött beszélgetünk?

– Jó úton jártam, hogy ilyen, vagy hasonló jövőm legyen, hiszen voltam Nyíregyházán, Debrecenben, szerepeltem komoly utánpótlás-csapatokban. Ám jött a térdsérülés, két műtétem volt, és akkor azt mondtam, hogy nekem nem éri meg, hogy 40-50 évesen ne tudjak normálisan futni egyet a fiammal, hanem sokkal inkább arra vágytam, hogy olyan sportágat találjak, melyben sikeres lehetek. Így jött először a futsal, utána a lábtenisz és rátaláltam a freestyle-ra.

– A futsalból egyenesen következik a freestyle, mert ott is spílernek kell lenni?

– A kettő párhuzamosan működött. A freestyle-t is elkezdtem, foglalkoztam trükkökkel, de akkor még nem volt benne sikerem. Feltöltöttem a szakmai oldalra a videómat, de azt mondták, hogy nem rakják ki a honlapra, mert gyenge. Az akkori elnök, Németh Ádám, a magyar freestyle foci atyja, azt mondta, átküld néhány oktatófilmet, nézzek meg egy-két trükköt. Figyelmeztetett, hogy kell 2-3 hónap, mire meg tudom tanulni ezeket. Felajánlotta, hogy ha már mennek, és felveszem videóra, akkor kiteszik a webre. A trükköket megcsináltam húsz perc alatt, a filmet meg fél óra múlva feltöltöttem, és ekkor kezdtek el velem komolyabban foglalkozni.

– Világbajnoki cím, Guinness rekord, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy mindkettővel rendelkezik. (Kovács Péter magyar Guiness-rekordot döntött. 43 másodperc alatt 39.7 métert tett meg sarokdekázás közben. A szerk.)

– Nem ez a lényeg, nem ez a mérvadó. Nem az számít, hogy ki mit ért el, hogy milyen iskolát végzett, hanem hogy miként tudja kamatoztatni ezeket az életben. A freestyle foci szerelem, hobby, életforma. Abban segített, hogy hosszabb távon meg tudjak élni, hogy minél tovább tudjam művelni. Rengeteg olyan élettapasztalatot szerzetem, amit más nem tudott volna megadni.

– Hogy kerültél kapcsolatba az MTK-val?

– Személyes menedzserem Hrutka János és Szabó László, kommunikációs menedzser és „agytröszt” javasolta, hogy jó lenne, ha az MTK-ban megpróbálkoznék élni a lehetőséggel.

– Januártól sportszakmai referensként dolgozol. Mi a dolgod?

– Összetett munkakör. Többek között foglalkozom TAO-pályázatokkal, a csapatsportágak felügyeletével, munkarendek ellenőrzésével, jelentések készítésével.

– Szűk egy hónapja vagy itt. Mennyire tudtál tájékozódni? Nem arra vagyok kíváncsi, hogy tudod-e, hogy Valovics Nóra hányas számmal játszik, hanem, hogy mennyire sikerült megismerni a szakosztályelnököket, igazgatókat, technikai vezetőket, edzőket, csapatokat?

Bár beszélgetésünk alatt is folyamatosan mosolygott, most elneveti magát. Lehet, hogy nemcsak a mezszám, hanem a sportág is gondot okozna még neki?

– Pont ma lesz értekezlet, melyen bemutatnak a szakosztály-igazgatóknak, úgyhogy remélem mindenkivel sikerül jó kapcsolatot kialakítani, de nem panaszkodom, elég gyorsan bekerültem a mélyvízbe, kaptam olyan feladatokat, melyekkel elég sok mindenbe betekintést nyertem. Szeretném is, ha a vezetés tudná, hogy köszönettel tartozom nekik azért, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget.

– Mi a célod?

– Több is van, amelyik sikerül, az lesz a nyerő. A párommal évek óta együtt vagyunk, szeretnénk családot, megalapozni a jövőnket. Jó lenne minél jobb teljesítményt nyújtani, és később egyre inkább előre lépkedni. Az sem titok, hogy a labdarúgás iránt érdeklődöm, arra orientálódnék, de nyilván kellenek a tapasztalatok. Kell, hogy belelássak az MTK struktúrájába, és majd utána talán tudok feljebb is lépkedni a ranglétrán.

– Az látszik, hogy ez nem napi nyolcórás munka. Mennyi időd marad, hogy szerelmetes sportágaddal foglalkozzál?

– Mostanában nem sok, de azt tudni kell, hogy a Lisztes Krisztiánnal üzemeltetjük az egyéni képzőt, ahol vannak freestyle focista növendékeim. Olyan diákok, akik a labdarúgásból jönnek, de szeretnék a technikai tudásukat csiszolni, javítani. Éppen ezért a Krisztiánnal – hetente kétszer – edzést tartunk. Otthon meg úgy vagyunk a párommal, hogy hazaérünk, ő elmegy kicsit edzeni, én meg gyakorlok fél órát, és utána kezdjük az estét…

Ezt olvastad már?