Kosárlabda: „Úgy érzem, jó helyen vagyok” ‒ Szabó Fanni (LAPSZEMLE)

A TFSE-MTK együttesében folytatja pályafutását Szabó Fanni, akivel az új évaddal kapcsolatos várakozásai mellett a korábbi ausztráliai tapasztalatokról és a 3×3-as válogatottról is beszélgetett Nagy Norbert, a wbasket portál munkatársa.

‒ Mozgalmas nyarak vannak mögötted. Tavaly Ausztráliában szerepeltél, idén a 3×3-as válogatottban. Ugorjunk vissza kicsit a 2022-es nyárra. Mi szólt az ausztrál kitérő mellett?

‒ Már tavaly is hívott Földi Attila a 3×3-ba, és nehéz döntés volt, de akkor végül Ausztráliára esett a választásom. Régi álmom, hogy ott is kipróbálhassam magam. Sőt, egyáltalán eljussak Ausztráliába. Jött egy lehetőség, amit úgy ítéltem meg, hogy meg kell ragadni. Bár fájó volt, hogy választani kellett a 3×3 és Ausztrália között, de nem bántam meg a döntésemet. Jól éreztem magam, jól is ment a játék. Egy befogadó, mindenben támogató közösséget ismertem meg. Valamikor szeretnék visszatérni oda.

‒ Több lettél az ausztrál hónapok után?

‒ Mondhatjuk, hogy igen. Az egyestől a négyes pozícióig minden poszton szerepeltem. Jellemzően maradtam bedobó, de akadt olyan szituáció, amikor irányítóként kellett helytállnom vagy éppen a centernek besegítenem. Itthon még nem nagyon játszottam négyes poszton. Ez mindenképpen újdonság volt, és a pozíciós játékban több is lettem. Szerencsére jól sikerült ez a kis ausztrál bemutatkozás.

Fotó: FIBA. Basketball

‒  Adódik a kérdés: ebből miért lett idén nyárra mégis 3×3?

‒ Ismét sokat gondolkoztam, hogy mi legyen: visszatérjek Ausztráliába vagy a 3×3-as válogatottban szerepeljek? Ezúttal a 3×3-as válogatottra esett a választás. Már Károlyi Andinál is voltam kerettag, de akkor tétmeccsen nem léptem pályára. Szerettem volna kipróbálni magam nagy tornán, és a sok verseny miatt idén úgy vágtunk neki a nyárnak, hogy tudtam: lesz versenyzési lehetőségem. Mindig jól éreztem magam az összetartásokon, és nem tagadom: kíváncsi voltam arra, mire lennék képes ezeken a nagy tornákon. Végül így jutottam erre a döntésre, hogy idén 3×3 lesz. Szerencsére sok versenyre eljutottam, volt lehetőségem bőven belekóstolni ebbe a szakágba.

‒ A válogatott eredményeit már nagy terjedelemben kielemeztük Földi Attila szövetségi kapitánnyal, de egyénileg milyen érzésekkel élted meg az elmúlt hónapokat?

‒ Nagyon élveztem. Az egész nyarat ennek szenteltem, és nem bántam meg. Az összes olyan tornán, ahol a privát csapat mellett a válogatott is megkapta a lehetőséget, ott voltam és játszhattam. Az utazások és játék sokat kivett belőlünk. Az edmontoni versenynél jött el a holtpont nálam, de utána egy kisebb szünet következett 3×3-ban, majd augusztus elején elkezdtük az alapozást a TFSE-MTK-val. Az utolsó tornára, amelyet Debrecenben játszottunk, felfrissültebben mentünk a lányokkal, és szép eredményt értünk el. Összességében nagyon pozitívak a tapasztalataim, nem túlzás úgy fogalmazni: egy álom vált valóra, hogy nagy tornákon is részt vehettem. Örülök, hogy így telt a nyár!

Fotó: Borhi Mihály - TFSE

‒ Folytassuk a TFSE-MTK-val. Az elmúlt évadban az azóta már megszűnt Ludovika Csatát erősítetted, mi szólt ezt követően a TFSE mellett?

‒ A TFSE-MTK-val már régebb óta szemeztünk. A klubtól is figyelgették a teljesítményemet, én is követtem a csapat szereplését. Most jött el az ideje a közös munkának. Közrejátszott a döntésemben, hogy Hegedűs Péter vezetőedzővel már dolgoztam Cegléden, míg Bozsó Ádámmal a 3×3-as válogatottban. Mindkettőjükkel jól kijöttem szakmailag. Az emberi és szakmai tényezőkön túl az is a TFSE mellett szólt, hogy a tanulmányaimban is előrébb léphetek. Elkezdtem a mesterképzést a Testnevelési Egyetemen. Mindent mérlegelve több szempont találkozott: szakmailag és a tanulmányaimban is haladhatok előre. Nagyon jó közegbe kerültem ilyen szemmel nézve is.

‒ Cegléden és a Csatánál betöltött szerepedhez képest várnak tőled mást játékban?

‒ Elsődlegesen bedobóként számítanak rám, de itt is benne van a pakliban akár az, hogy irányítóként kell besegítenem vagy az, hogy feljátsszak négyes posztra. A legnagyobb elvárás felém, hogy – lassan rangidősként a keretben – segítsem a csapatot, nemcsak játékban a pályán, hanem vezéregyéniségként a pályán kívül. Legyek minta a fiatalok számára. Ami nekem rendkívül szimpatikus már a kezdetektől fogva, hogy a társak napról nagyra úgy jönnek le az edzésre, hogy nagyon akarnak, lelkesek. Az edzőmeccseken is bebizonyosodott, hogy ilyen összetartással nincsen számunkra lehetetlen. Ez előremutató mentalitás a jövőre nézve.

Fotó: Borhi Mihály - TFSE

‒ Hogy látod, sikerül megfelelni ennek a vezér és példakép szerepnek?

‒ Remélem, hogy igen. Nyilván nem kérdezgeti az ember a csapattársait erről, de őszintén remélem, hogy rászolgáltam erre a bizalomra. Volt egy kedves történet. Panka mesélte: amikor felkerültem Sopronba, akkor példakép voltam a számára, hogy olyan fiatalon ott lehettem egy euroligás csapatban. Elmondta, hogy ez mennyire motiválta akkoriban. Nagyon remélem, hogy a jövőben is motiválóan tudok hatni a fiatalabbakra.

‒ Szakmai oldalról milyenek a benyomásaid a felkészülési meccsek tapasztalatai alapján? Érvényesül a játékod a TFSE-MTK rendszerében?

‒ Az a benyomásom, hogy fekszik a csapat játékstílusa és az a rendszer, amit a stáb alkalmaz. Azt is érzem, hogy a többiek befogadtak. Szerintem fogunk tudni szépen együtt játszani a szezonban.

‒ Tűztél ki valamilyen fejlődési célt az előttünk álló évadra?

‒ Elsősorban abban a vezérszerepben szeretnék fejlődni, amiről az előbb beszéltünk. Tehát felvállalni az adódó helyzeteket, hogy ezáltal döntő szituációkban tudjam vezetni a csapatot.

‒ A közelmúltban volt a születésnapod, s jövőre kerek évfordulóhoz érkezel. Ilyenkor az ember elkerülhetetlenül mérleget von, hogy hol tart az életében, a pályafutásában. Szakmailag hol tartasz a terveidhez képest?

‒ Éppen ezzel az előttünk álló idénnyel tudom azt mondani, hogy végre úgy érzem: jó helyen vagyok! Azzal is szeretném keretbe foglalni, hogy azt látom: amit egész karrierem során szerettem volna, az itt megvalósulhat.

Forrás: wbasket.hu

Ezt olvastad már?