Kosárlabda: Németh Alma motiváltan várja, hogy augusztusban elkezdődjön a felkészülés (LAPSZEMLE)

A női NB I/A-csoportos kosárlabdacsapatunk centere, Németh Alma a TFSE honlapján adott interjút a következő évad várakozásairól.

– A 2021/22-es lesz a harmadik szezonod az élvonalban. Hogyan látod, melyek a legfontosabb tanulságai az elmúlt két idénynek?
– Összességében nagyon boldog vagyok, hogy átélhetem ezt a kalandot a TFSE-vel a feljutástól egészen a harmadik szezonig. Nehéz körülmények mellett kellett helyt állnunk az elmúlt két idényben, gondolok itt a pandémiára. Véleményem szerint óriási privilégium, hogy korlátozások ide, korlátozások oda, mi így is lejárhattunk edzeni és játszhattunk.

– Az első osztály nívója hétről-hétre komoly kihívások elé állít egyéni és csapatszinten is. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy gördülékenyen haladjatok és jó szériába kerüljetek?
– Sok munka, elszántság, motiváció és nagy összetartás még a nehezebb napokon is.

– Mire számítasz az új igazolásoktól, mit tudsz róluk? Illetve mire számítsanak ők? Van esetleg valamiféle beavatási szokástok az újoncokkal?
– Az utolsó kérdésre egyből reagálnék: lesz! Ügyeletes mókamesterként minden jóban és rosszban benne vagyok, de aztán mindig úgy belecsapunk a munkába augusztustól, hogy elmaradnak a beavatások, de idén kiállok az elveim mellett. A külföldi játékosok közül úgy emlékszem Elisabeth-tel küzdöttünk egymás ellen a palánk alatt Coimbraban az egyetemi játékokon. Természetesen Alit jól ismerem, hiszen a korosztályom és mindig összekulcsolt újakkal szorítok neki a 3×3-as rangadókon. Dominikát csak a statisztikákból ismerem és tudom, hogy még nagyon fiatal, nem könnyű döntést hozott. Innen is üzenem neki, hogy bármiben számíthat majd rám.

– Akik jobban ismernek, tudhatják, hogy Sopronban születtél és ott is ismerkedtél meg a kosárlabdával, viszont azzal valószínűleg kevesebben vannak tisztában, hogy játszottál a felnőtt csapatban is. Tudnál nekünk mesélni a TFSE-MTK előtti pályafutásodról?
– A soproniakban mindig van egy jókora lokálpatriotizmus, ezzel a nyáron pont sokat viccelődtünk a barátaimmal. Én is törzsgyökeres soproni vagyok. Sokat köszönhetek a klubnak, ahonnan kiemelném Horváth Józsefet, akivel akkoriban nem gondoltam volna a sok futás és kiabálás után, hogy mára már baráti viszonyt ápolunk. Egy évre lehetőséget kaptam megtapasztalni, hogy milyen egy euroligás csapat tagjának lenni. Ezután úgy döntöttem, hogy a tanulást választom és az egyetem előtt az érettségi évében egy évig Szombathelyen játszottam Szalai János kezei alatt.

– A tavalyi volt a tizedik idényed a csapat kötelékében. Mik a személyes ambícióid a tizenegyedik szezonra?
– Sok meccset nyerni, fejlődni, tanulni, nagyokat mosolyogni.

– Már a mesterdiplomádat is megszerezted a Testnevelési Egyetemen, így felmerül a kérdés: milyen elképzeléseid vannak az aktív pályafutásodat követő időszakra vonatkozóan?
– A Sportmenedzser MSc mellett a szakedzői diplomámat is megszereztem már, így határ a csillagos ég.

– A közös alapozás megkezdése előtt mivel tartod magadat formában? Esetleg van más (nyári) sportág is, amibe ilyenkor belekóstolsz?
– Éppen második sportos nyaralásomról tértem haza. Nagy biciklitúrákat teszünk. Feritől (szerk: Juhász Ferenc, erőnléti edző) kaptunk nyári programot, illetve megígértem neki, hogy még az alapozás előtt benézek hozzá egy kis egyéni karbantartásra.

Ezt olvastad már?