Kosárlabda: Németh Alma egyre jobb formában a visszatérése után (LAPSZEMLE)

Féléves kihagyása után Németh Alma december elején tért vissza a pályára. A TFSE-MTK Budapest centere a wbasket.hu-nak adott interjút az elmúlt időszak megpróbáltatásairól és a visszatérés jelentette kihívásról.

– Tavasszal a bajnoki hetedik helyért kiírt párharc első meccsén még láthattak a szurkolók, azt követően viszont már csak civilben ültél a padon és néhány hete térhettél vissza. Milyen sérülésed volt pontosan?

– Nem is tudom, hogy ezt most klasszikus értelemben sérülésnek kell-e nevezni. Úgy éreztem, hogy be van gyulladva az Achilles-ínam. Kellemetlen szúró érzés volt és tartottam tőle, hogy el is szakadhat. Ez szerencsére nem történt meg. Nyáron próbáltam rehabilitálni, el is kezdtem az edzést a lányokkal, de továbbra is fájt. Kiderült, hogy ez nem csak „sima” Achilles-probléma, hanem kis csonttörmelék van ott, és az okozza a gyulladást. Ezt a jövőben – kisebb műtét során – ki is kell tisztítani.

– Ez a beavatkozás a visszatérésed előtt nem történt meg? 

– Nem történt meg. Sok kezelést kaptam, valamint a Honvédba jártam Páli Katalinhoz gyógytornára. Nagyon jó munkát végzett, és ezekkel a módszerekkel próbáltuk olyan jó szintre rendbe hozni a lábamat, hogy játszani tudjak.

– Nagyon leegyszerűsítve az „olyan jó szint” azt jelenti, hogy valahogyan a szezon végéig meg kell próbálni kihúzni?

– Abszolút, jól fogtad meg – mondta Alma nevetve. – Jelenleg fájdalommentes a lábam, ez a legfontosabb.

– Milyen munkával telt az elmúlt időszak?

– Sokat gondolkoztam, hogy ezt az időszakot hogyan lehetne találóan összefoglalni. Talán az a legjobb, hogy hosszú és magányos munka van mögöttem. Hetente három-négy alkalommal jártam gyógytornára. Mellette külön erőnléti edzéseken vettem részt. Ezzel a problémával nem lehetett futni, szökkenni, kosárlabdamozgásokat végezni. Azért mondtam, hogy hosszú, magányos, mert nagyon borzasztó volt kívülről nézni a lányokat. Valószínűleg ezért nem is választottam egyéni sportágat.

– Nem elegáns ilyet kérdezni, és feltétlenül jelezd, ha nem szeretnél rá válaszolni. Szemmel láthatóan rengeteget fogytál. Ennek mi az oka?

– Nyugodtan kérdezhetsz erről. Semmi titok nincsen ebben, egy év alatt tizenöt kilót fogytam. Inzulinrezisztenciám van, ami a cukorbetegség előkapuja. Gyógyszeres kezelést kapok, és komoly diétát kell tartani. Kemény munka volt, sokszor nehéz időszakokkal, de most jól érzem magam a bőrömben.

– Neked az évad elején kimaradt a „Hillsman-korszak”. Milyen csapatba tértél vissza? Hogy látod a helyedet?

– Így van, én kívülről néztem végig az általad Hillsman-korszaknak nevezett időszakot. Én akkor álltam vissza, amikor Lauren Manis még nem érkezett meg. Volt, hogy csak nyolc-kilenc fővel tudtak edzeni a lányok, és például több alacsony posztos játékos pótolta a magasakat. A visszaállásommal kezdett olyan szempontból normalizálódni az edzésmunka, hogy minden posztra volt játékos, rendesen tudtunk gyakorolni. Nem sokkal később megérkezett Lauren is, így november végére, december elejére új csapat állt össze. A stáb ki is emelte, hogy olyan érzésük van, mintha augusztusban lennénk, és újra össze kell szoknia a keretnek, ami télen rendkívül nehéz szituáció.

– Mennyiben befolyásolja teljesítményedet, a játékodat ez a fogyás?

– A sportot a nagy fogyás biztos, hogy befolyásolja. Úgy érzem, hogy gyorsabb és robbanékonyabb lettem. Az elmúlt három hónapban Juhász Ferenc, erőnléti edzőnkkel próbáltunk izmot építeni. Nem tudtam a lányokkal edzeni, de a tömeget azért megpróbáltunk felpakolni, szerencsére egész jó szinten maradtam. Nem mondom, hogy ugyanolyan megtartani az erős amerikai légiósókat, mint tizenöt kilóval nehezebben, de próbálkozom mindent megtenni.

A teljes interjú ITT olvasható.

Ezt olvastad már?