Atlétika
dr. Nguyen Anasztázia

Knipl István: „Fontos mérföldkő volt a budapesti világbajnokság” (LAPSZEMLE)

Publikálva: 2024.04.02 Frissítve: 2024.04.02 Evezés

Atlétika-szakosztályunk vezetője, Knipl István a Magyar Atlétikai Szövetség weboldalának adott interjút jelenlegi feladatköreiről, valamint munkája kihívásairól.

– Versenyzőkorodban eredményes középtávfutó voltál, most viszont hosszútávfutással is foglalkoznod kell. Nem szokatlan ez a számodra?

– Nem szokatlan, csak új. És nemcsak ez új, hanem az is, hogy a közép- és a hosszútávfutás mellett a gyaloglás, az ultrafutás és a hegyifutás is hozzám tartozik, amelyek szintén új feladatokat jelentenek.

– Menedzserként is dolgoztál, az MTK Budapest szakosztályvezetője vagy, azt hiszem, hogy noha a feladataid kibővültek, a problémamegoldás önmagában nem új, vagy ismeretlen dolog a számodra. Apropó, találkoztál gondokkal vagy látsz problémákat a különböző területeken?

– Érdekes dolog ez, mert menedzserként másként dolgozik az ember, mint szakágvezetőként. Menedzserként is leülsz a versenyzővel és az edzőjével egyeztetni a munkáról, de mindenbe bele is szólsz, például abba, hogy az adott sportoló, mikor, milyen versenyeken induljon el, mert ez nagyon fontos a versenyzői karrierépítés szempontjából és ez nem feltétlenül az erőssége a versenyzőknek és az edzőknek. És van egy csomó más feladatod is menedzserként. Szakágvezetőként viszont ezt nem tehetem meg, nem szólhatok bele, hogy ki melyik menedzserrel dolgozik és nem szólhatok bele a szakmai munkába sem, viszont sokat egyeztetek velük, sok elemzést végzek, szervezési feladatokat látok el és sok dologban segítem őket. Itt már nemcsak az általam menedzselt versenyzőimért felelek, hanem a futókért, gyaloglókért összességében és az egész szakág fejlődéséért.

– Mennyit tanulsz a munka során?

– Nagyon sokat. A szakágvezető kiválasztásának az volt az egyik szempontja, hogy az illető ne legyen érintett, tehát például edző – és ennek én megfeleltem – de ez azt is jelenti, hogy nem ismertem minden versenyzőt személyesen, ezért most zajlik az ismerkedési folyamat. Jól állok vele, de ahogy az edzőknek, versenyzőknek kell az információ, nekem is szükségem van arra, hogy mindennel és mindenkivel tisztában legyek. Spiriev Attilától kaptam útravalóként, hogy igazán jó döntést csak akkor tudok hozni, ha nemcsak a felnőtteket, hanem a tizenéves versenyzőket, a családi körülményeiket, a helyzetüket, a motivációjukat is ismerem – és rájöttem, hogy ez valóban így van. Ezen is dolgozom jelenleg. A magyar atlétika elég mélyről indult el felfelé, a világbajnokság nagyon fontos mérföldkő volt, mert láttuk, hogy hol állunk és, hogy miben kell még javulnunk. Amikor az ember megkap egy 14-16 éves versenyzőt, akkor kell tíz év, hogy kiderüljön, mi lett, vagy mi lehet belőle és ezt a tíz évet kell nekünk a lehető legjobban segítenünk. Ehhez kell egy működő struktúra – ennek a kialakítása, illetve működtetése jelenleg is zajlik, kellenek megfelelő létesítmények, kell szakmai tudás és persze kell hozzá pénz is - a klottgatyás, tornacipős korszaknak már vége van a sportágban.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: atletika.hu

Kövess minket
MTK Hírlevél

Ne maradjon le egy eseményről sem!
Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Csatlakozz RSS csatornáinkhoz és értesülj azonnal a legújabb hírekről, érdekességekről egy gombnyomásra!