Kézilabda
Dakos Noémi
Két magyar aranyéremmel és egy egyéni helyezéssel (Juhász Anna második lett) zárult a ritmikus gimnasztikázók pozsonyi Danubia kupája. A csapatban öt MTK-s tornász szerepelt. Lauber Zsófiával, a ritmikus gimnasztika szakosztály igazgatójával beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről.
– Hol helyezkedik el a nemzetközi rangsorban a múlt hétvégi, pozsonyi nemzetközi verseny?
– A Danubia Cup, a kisebb nemzetközi versenyek közé tartozik. Ezen a héten Rigában volt nagyobb horderejű nemzetközi verseny, de azért döntöttünk a pozsonyi mellett, mert szükségét éreztük annak, hogy nyissunk a közeli, szomszédos országok felé, és próbáljunk valamiféle összefogást, baráti kapcsolatot kialakítani velük. Még két nagyobb verseny lesz, ahová a lányok elutaznak az Európa bajnokság előtt. Az egyik a lisszaboni, a másik pedig a pesaroi. Ezeken már az Európa-bajnokságon szereplő 26 csapattal találkozunk valamilyen felállásban.
– Ezek szerint a pozsonyi verseny olyan módon szolgálta a felkészülést az Európa-bajnokságra, hogy az ott bemutatott gyakorlatok megegyeznek azokkal, melyeket az Eb-n látunk?
– Így van. Ez a koreográfia 2014 júliusában készült, azóta minimális változtatásokkal, de ezt gyakoroljuk, csiszoljuk és tökéletesítjük. Az Európa-bajnokságon is ezzel a koreográfiával lépnek versenyszőnyegre a lányok.
– Pontozásos sportágról van szó, így feltételezem, hogy Pozsonyban is volt(ak) olyan bíró(k), aki(k) majd az Európa-bajnokságon is ott lesz(nek).
– Mindenféleképpen. Nagyon érdekes helyzet, hogy a legelső versenyen, amit Tartuban rendeztek, Észtországban, még februárban, a pódiumedzésre több nemzetközi szakember is kiült. Bírák, edzők más országokból, és már ott is egyöntetűen az volt a vélemény, hogy jó a gyakorlat kompozíciója, a zeneválasztás is találó, hogy a lányok szerbiztosak. Picit meg is hökkentek ezen, mert nem számítottak erre a magyar csapattól. Mindenki azt mondta, hogy jók a magyarok, és az idén figyelni kell rájuk, mert van bennük valami plusz, amivel most akár oda tudnak kerülni a legjobbak közelébe. Ez Pozsonyban is így volt, ahol külön kiemelte a szlovák és a cseh bírónő, hogy nagyon tetszik, nagyon egységes, nagyon jól koreografált gyakorlat, látszik benne az elmúlt közel kilenc hónap kemény munkája.
– Mi a realitás az Európa-bajnokságon?
– 2009 óta nem volt junior együttes-kéziszer finálé eredménye Magyarországnak, így szeretnénk idén bebizonyítani, hogy tud a junior kéziszer-csapat finálé helyezést is produkálni. Ezt a lányokban is próbájuk tudatosítani, és igyekszünk úgy felépíteni a szakmai munkát, hogy meg legyen az eredménye. Viszont azt tudni kell, hogy nagyon nehéz lesz, mert nyilván 26 felkészült csapat lép szőnyegre az Európa-bajnokságon. Pontozásos sportág, és háromnapos versenyről beszélünk. A lányok lehet, hogy első ránézésre már kisasszonyok, de fejben azért nagyon sokszor még gyerekek, és olykor nehéz munkával tudjuk a csapatnál elérni, hogy mind az öten – illetve a tartalék tornásszal együtt hatan – egyszerre, adott pillanatban a maximumot tudják kihozni magukból, összhangban a csapat négy másik tagjával. Nagyon szeretnénk a fináléba jutni és ezért mindent megteszünk az előttünk álló kicsit több, mint egy hónapban.