Királykisasszony a teniszpályán

Sikeres, szép, fiatal. Mi kell még az élethez, vagy annak beteljesüléséhez? Éppen ezek hátráltatják? Amire mindenki más vágyik, amelyek sokunk számára elérhetetlenek? Gálfi Dalmával beszélgettünk.

Európa-bajnok párosban és csapatban. Világbajnoki bronzérmes, wimbledoni döntős. Természetesen viselkedik, mondja, amit gondol. Nem híreskedik, de nem is feszeng, mint a tizenhat évesek általában, pedig még most tanulja a nyilatkozósdit.

– Édesapám mindig is teniszpályát működtetett. Húsz éve teniszoktatással foglalkozik, még sokszor mai is kisegít.  Igazából beleszülettem. Nem volt rajtam nyomás, hogy ezt válasszam. Szerettem játszani, aztán meg jöttek a sikerek és láttam értelmét a dolognak. 11 éves koromig Balatonfüreden éltem és készültem, kétszáz méterre volt a házunktól a pálya. Egy idő után már nem voltak meg ott a feltételek, ami profi pályafutáshoz szükségesek. Kellett egy képzett edző, apukámat „kinőttem", ekkor találkoztunk Gubacsi Zsófi volt edzőjével, Simora Jánossal. Két évig vele dolgoztam, majd egy éve már Babos Csaba az edzőm.

Dalma gyönyörű, nyúlánk, magas lány, modell-alkattal. Sikeres, 16 éves. Mi nem az övé, mint a világ?

– Sok jót hallottunk róla, szigorú, Timivel is jól működnek együtt, ezért kerültem Csabához. Szükség van rá, mert hajlandó vagyok elkallódni. Vitatkozom, nem úgy akarom csinálni, ahogy mondják. Már kezdem megszokni, hogy felesleges, kár vele kötözködni. Csak a munkában hisz. Az elmúlt évben tapasztaltam meg, hogy már nem elég a tehetség. A junior mezőnyben a Top 50-ben már mindenki tud teniszezni, a felnőtteknél meg pláne. Gondolom, zsigerből ott a legjobb négyszázig el lehet jutni, a többi már csak munkával lehetséges, onnantól kezdődik az igazi harc. Szeretnék a 2016-os ausztrál openen a kvalifikációs táblára kerülni, ami kissé nagy álom. Ehhez, a felnőtt világranglista első kétszázában benne kell lennem.

Megannyi siker közepett a korosztályos világbajnokságon az Eb-én legyőzött szlovákok kerültek a döntőbe, legyőzve a Stollár, Gálfi világverő duót.

– Budapesten gyengébb csapattal álltak föl a szlovákok, Mexikóban meg a tét miatt halálra izgultuk magunkat, pedig voltak lehetőségeink. Nem jobbak, aznap voltak jobbak. A végső győztes amerikaiak erősek voltak, de ha hoztuk volna egyik egyéni meccsünket, akkor a párossal világbajnokok lehettünk volna.

Nem mondja ki szerénységből, természetesnek veszi, hogy jobbak. A legjobbak. A világon.

Ezt olvastad már?