Kézilabda: „Büszkék lehetünk a hatodik helyre, sokat dolgoztunk érte”

Golovin Vlagyimirral értékeltük a szezont.

– Ha valaki előzetesen azt mondja, hogy hatodik helyen végzünk a K&H ligában, elfogadod?

– Biztosan. Büszkék lehetünk erre a hatodik helyre, sokat dolgoztunk érte. De a következő szezon lesz igazán mérvadó, szeretnénk megszilárdítani a helyünket a középmezőny első felében.

– Milyen csapat volt az idei MTK?

– Nehezen irányítható. A rengeteg jó dolog mellett sok buta hibát vétettünk, mikor hagytuk, hogy a szívünk elvigyen minket. A szív persze kell, de csak akkor működik jól, ha józan ész is párosul hozzá.

– Mi volt a legnagyobb kihívás számodra? Mi okozta a legtöbb fejtörést?

– Az irányító poszt. Niki és Tami is nagyon komoly teljesítményre képes, de a csapat irányítása nem mindig működött. Ezen a téren mindkettejüknek fejlődnie kell, hiszen az irányító gyakorlatilag az edző jobbkeze, rajta keresztül tartom a kapcsolatot a csapattal.
– Ki vagy mi okozta a legkellemesebb meglepetést az idei szezonban?

– Az egész csapat. Össze-vissza voltak a meccsek, és ennek ellenére is egész sokáig tartottuk a lépést az élmezőnnyel. Nagyon sajnálom az utolsó öt fordulót, hogy nem tudtunk további pontokat szerezni. Ha az egyéni teljesítményeket nézem, akkor talán Juhász Esztert említeném. Dávid-Azari Fruzsi kiválását követően nagyon jól szállt be, hasznos tagja volt a csapatnak, pedig addig kevesebb lehetőséget kapott.  

– Az utolsó öt forduló megítéléséhez azért az is hozzátartozik, hogy a bajnokság öt legerősebb csapatával játszottunk, az ötből négyszer idegenben.

– Az idei szezonban rengeteg meglepetés született, sokszor a pillanatnyi forma döntött. Épp emiatt bíztam benne, hogy az utolsó öt fordulóban is lehet keresnivalónk, de páran mélyen a tudásuk alatt teljesítettek. Ebben persze közrejátszott a fáradtság is, tulajdonképpen 13 fős kerettel játszottuk végig a szezont. Eljött az a pont, amikor a szívük még vitte előre a lányokat, de a fizikálisan, illetve mentálisan már nem tudták tartani a lépést a riválisokkal.

– Van benned bármiféle hiányérzet?

– A Mosonmagyaróvár elleni hazai meccsen a végjátékot elrontottuk, pedig emberelőnyben voltunk. Elkapkodtuk, ezt a rutin hiányának tudható be. A Dunaújváros elleni második félidőbe belehibáztam én is, túlságosan lelassítottunk: nem a saját tempónkban játszottunk, és ez az eredményesség rovására ment. Hasonló volt az Érd elleni második félidő is, főleg a végjáték.
– Ahogy te is említetted, ez a rendkívül gyors, futós kézilabda a mi stílusunk, de közben azt is látjuk, hogy – főleg a szezon végére – nagyon elfogytunk, elfáradtak a lányok. Gondoltál arra, hogy ez utóbbi miatt változtatsz a taktikán?

– Valahogy mindig akkor mentek félre a dolgok, amikor spóroltunk az erőnkkel, lelassítottunk: belealudtunk a meccsbe, felpuhult a védekezésünk, kapura se néztünk. Nem nekünk való ez az antikézilabda. Amikor hatgólos hátrányból felállva pontot szereztünk a DVSC ellen, akkor is a gyors, könnyű góloknak, és a kapusbravúroknak köszönhetően tudtunk felzárkózni. Hosszú távon persze meg kell tanulnunk hatékonyan váltani az iramot, de ez nem olyan egyszerű dolog, sok munka lesz vele.

– Mire vagy a legbüszkébb ebből a szezonból?

– Az összképre, az egész éves szereplésünkre. Voltak nagyon komoly meccseink, félidőink, kifejezetten erős csapatok ellen, kiemelkedő egyéni teljesítményeket is láthattunk, pedig a koronavírus-helyzet okozta bizonytalanság nagyon megnehezítette a dolgunkat, mint mindenki másét.  

– Szöllősi-Zácsik Szandra abszolút vezére volt a csapatnak, de a következő szezonban már a Ferencvárost erősíti. Hogyan tervezitek megoldani az ő pótlását?

– Szanit magyar játékossal nem lehet pótolni, külföldivel se könnyű. Tartást adott a csapatnak, nyugalmat jelentett a társaknak, hogy tudták, számíthatnak rá. Az elmúlt pár évben többször előfordult velünk, hogy kulcsemberek távoztak, de rendre jött valaki, aki vezérré lépett elő. Nem tudni még, hogy ez ki lehet most, talán épp az egyik új igazolás, az mindenesetre biztos, hogy új csapatot kell építeni a következő szezonra.

Ezt olvastad már?