Kézilabda: Vissza kettő, padlógáz (LAPSZEMLE)

Szöllősi-Zácsik Szandra önsegítő útja a gödör fenekétől a válogatottig.

– A Budaörs után az MTK-ba került. Ott azonnal az új Szöllősi-Zácsik Szandrát láthatta a közönség?

– Hosszú folyamat volt, ami viszont aligha ment volna végbe, ha a bennem megérett változási szándék nem találkozik azzal a befogadó és segítő közeggel, amit az MTK tudott és szerencsére a mai napig is tud nyújtani. Miután visszatértem a pályára és aláírtam a klubhoz, folyamatosan kisebb-nagyobb, ám mindig egymásra épülő célokat határoztam meg magamnak. Ahogy elértem az egyiket, nem álltam meg, nem örültem neki hosszasan, nem pihentem, hanem mentem a következő feladat irányába, de csak észszerű mértékben. Ettől a tudatos tervezéstől sokkal kiszámíthatóbb lett az életem, volt mihez igazodni, volt mit magamtól számon kérnem. Rendszeres játéklehetőséget akartam, aztán húzóemberré válni, olyanná, aki mindig hozza magát, nem csak néhány emlékezetes periódusa van a mérkőzésen, aztán visszavált közepes tempóra. Amikor ezt is megvalósítottam, jöhetett a következő lépcsőfok: visszakerülni a válogatott keretébe, majd ott is egyenletes, jó teljesítményt nyújtani.

– Jelenlegi klubcsapatában, akárcsak korábban a Budaörsben, relatíve kevés a mérkőzéseket eldönteni tudó klasszis. Meglepő, hogy mégis éppen ebben a klubban tudta helyreállítani a megtépázott önbizalmát, hiszen azt gondolnánk, egy sztáregyüttesben, több hasonló tudású klasszis között eloszlik a felelősség, a kisebb hibák is beleférnek, ezért aztán ott könnyebb betömködni a lyukakat a magabiztosság falán.

– Én inkább fordítanék a nézőponton: nem lehet, hogy nekem éppen ez a nagyobb feladat, és az ezzel járó felelősség hiányzott ahhoz, hogy elkezdjek hinni magamban? Hogy azt érezzem a pályán, vagy én dobom be, vagy talán más senki?
– Felnőtt a feladathoz, mert felnőhetett?

– Másképpen gondolkodom az életről, a sportról, a kézilabdázásról, és ebben az egész bonyolult rendszerben elfoglalt helyemről, mint korábban bármikor. Sokkal tudatosabban, és ami még fontosabb, sokkal pozitívabban. Ehhez kellett a két gyerekem, kellett a férjem empátiája, az edzőim nyitottsága és bizalma, és kellettem persze én, hogy felismerjem, miben és főleg mennyit kell változtatnom.

– Az MTK-t irányító Golovin Vlagyimirnak mekkora szerepe van az újjászületésében?

– Nagyon sok segítséget kaptam tőle, amiért nem győzök eléggé hálás lenni. Megtaláltuk a közös hangot, tudja, mivel érdemes engem motiválni, mikor kell szólnia, mikor csendben maradnia, és azt is érzi, mivel lehet rám hatni. Most, hogy sikerült az olimpiai kvalifikáció, már figyelmeztetett, le ne merjem mondani a válogatottságot, különben nem áll jót magáért.

A teljes beszélgetést IDE kattintva olvashatják.

Ezt olvastad már?