Karate: „Örökre emlékezni fogok erre a pillanatra” – Hárspataki Gábor

Klubunk karatékáját, Hárspataki Gábort kérdeztük a szombati, párizsi, olimpiai kvalfikációs versenyről, melynek végén megszerezte a kvótát a tokiói ötkarikás játékokra.

Hársi élete egyik legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy kijutott az olimpiára. Kértük, próbálja szavakba önteni a szombati történteket:

– Felemelő érzés, nagyon boldogok vagyunk. Mindent megtettünk az egész csapattal azért, hogy ez sikerüljön, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meg tudtuk csinálni. Nagyon sokan támogattak minket abban, hogy kijussunk az olimpiára.

A 25 éves sportoló arról is mesélt, hogy alakult számára a torna első szakasza.

– Már jól ment a verseny elején is, folyamatosan jöttek a győzelmek, aztán a jordán ellenfelemmel szemben nagy csatában sikerült nyernem. Utána jött a négyes körmérkőzés, ahol ugyanúgy a jordán srác elleni győzelem volt a kulcs ahhoz, hogy meglegyen a kvóta.

A lebonyolítás értelmében a négy között körmérkőzés döntött a végső sorrendről, ahol klubunk kiválósága egy meccset elveszített, egyet nyert, illetve egy döntetlent játszott. A győzelmet Alnajjar ellen az utolsó másodpercekben sikerült kiharcolni.

– A körmérkőzést vereséggel kezdtem, amin hamar sikerült túllendülni. Mindent megtettem a második küzdelem során a győzelemért, és pozitívum volt, hogy egyszer már megvertem a négyesdöntőbe vezető úton Alnajjart. A meccs végén 19-re lapot húztam, ami bejött. A legjobbkor, a legjobb időben sikerült ez a támadás, és örökre emlékezni fogok erre a pillanatra.

Az utolsó mérkőzés 0-0-s döntetlennel végződött, ami kvótát ért a magyar sportolónak.

– Abszolút taktikai harc volt az végső meccsen. Tudtuk, hogy a döntetlen elég a kvótához, ezért figyeltünk a kezdeményezésre, de csak a biztos támadásokat vállaltuk be, nem szerettünk volna felesleges kockázatot vállalni. A kvóta bebiztosítása volt a legfontosabb.

Egy nappal Hársi kvótaszerzése előtt Tadissi Martial, az UTE sportolója is bejutott a négy közé, de hajszállal lemaradt a kvótáról, ami extra motivációt jelentett karatékánknak.

– Bennem volt, nagyon sajnáltam Márszit, hogy neki nem sikerült, de ez csak erőt adott nekem. Sokat beszélgettünk, és mondta, hogy egy meccsel legyek jobb, mint ő, ami nagyon megmaradt bennem. Külön klubból vagyunk, de nagyon szoros a kapcsolatunk, jó barátok vagyunk, rengeteget segített nekem.

Ugyan szokatlannak tűnhet a lebonyolítás, Hársit nem zavarta, hogy a négy között körmeccset rendeztek.

– Nagyon kifárasztott ez a nyolc összecsapás, mindenem fáj. Talán lehetett volna picit egyszerűbb, de mivel kijutottunk, tökéletesnek találtam a lebonyolítást.

Karatéban rendkívül nehéz eljutni Tokióig, ezért nem meglepő, hogy ha már megvan a kvóta, az érem sem elképzelhetetlen.

– Sokszor említettük, hogy kijutni sokkal nehezebb, mint érmet szerezni. Új célunk van, ami az, hogy felkészüljünk az olimpiára. Ha már sikerült egyszer sporttörténelmet írni, miért ne tehetnénk ezt meg újra az ötkarikás játékokon? Éremért megyünk Tokióba, mindent meg fogunk tenni ezért. Úgy fogok lejönni a tatamiról, hogy semmit sem fogok megbánni és semmi sem marad bennem.

Ezt olvastad már?