Karate: Nem vagyunk Jackie Chanek (LAPSZEMLE)

Még szoknia kell a népszerűséget Hárspataki Gábornak, aki az olimpiai bronzérem mellett annak is örül, hogy jó reklámot tudott csinálni a karaténak. A Nemzeti Sport interjúja.

– Mit szólt az itthoni fogadtatáshoz?

– Számítottam rá, hogy várni fognak a reptéren, de hogy az általános iskolás barátaimtól kezdve a csapattársaimon át a szüleimig és a barátnőmig mindenki ott lesz, azt nem gondoltam. Felemelő érzés volt, meg tudnám szokni… Kicsit furcsa még nekem, hogy ennyien szeretnének velem beszélni, aláírást és közös képet kérni, de nagyon büszkévé tesz. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, fenomenális fogadtatásban van részem a hazatérésem óta.

– Az elődöntőben az azeri Rafael Agajevtől elszenvedett vereség után azt mondta, szüksége van még kis időre, hogy úgy igazán örülni tudjon a bronzéremnek. Most már örül neki?

– Nagyon megfogott az a hét-nullás vereség a nagy riválisom ellen, de már egyáltalán nem vagyok szomorú. Tudom, milyen hibákat követtem el, min kell javítanom. Neki jobban jött ki a lépés, én próbáltam a pontok után rohanni, ami nem sikerült, de megtettem mindent. Igazából nem voltam elégedetlen az összecsapás után, még ha az utána következő interjúban ez nem is látszott. Az volt a lényeg, hogy kiadtam magamból mindent. Ha tizedikként végeztem volna az olimpián, de tudom, hogy mindent megtettem, akkor is boldogan jöttem volna le a tatamiról. De nem ez történt, Fortuna mellém állt, nagyon jól sikerült a felkészülésem és a verseny is, pláne, hogy orrtörés is hátráltatott, úgyhogy nagyon büszke vagyok az éremre.
– A legnagyobb visszhangot az az utolsó másodperces fejrúgása kapta a japán Nisimura Ken elleni csoportkörös harcban. Ez már nem az első ilyen győzelme volt, lényegében a kvótát is hasonlóképpen szerezte meg.

– Az edzőmmel a hazaúton azzal viccelődtünk, hogy lassan Mr. Stroke lehetne a becenevem, mert a jelek szerint minden értem szorítót agyvérzésközeli állapotba kergetek – legalábbis minden második üzenetem erről árulkodott, úgyhogy az egyik közösségi platformon át is írom a nevemet…

A teljes beszélgetést IDE kattintva olvashatják.

Ezt olvastad már?