Karate: Megtalálták az egyensúlyt (LAPSZEMLE)

Karatékánk, Hárspataki Gábor a tokiói olimpián bronzérmet szerzett a 75 kilogrammosok között. Edzőjével, Fischer Mihállyal beszélgetett a Magyar Edzők Társasága, aki amellett, hogy tagja a felnőtt válogatott szakmai stábjának, irányítja a korosztályos nemzeti csapatot is.

– Itthon meglepetésnek számított Hárspataki Gábor olimpiai bronzérme. Önöknek is az volt?

– Miután az olimpiai kvalifikáció megkezdődött, számos tornán ugyanazok a versenyzők indultak, mint most Tokióban, így az erőviszonyokat jól fel tudtuk mérni. Gábor általában előkelő helyen végzett ezeken a viadalokon, ha nem szerzett érmet, akkor is bejutott a legjobb négy vagy a nyolc közé, tehát folyamatosan közel volt az élvonalhoz. Sőt, volt olyan időszak a pandémia előtt, mikor ötödik helyig tornázta fel magát az olimpiai ranglistán. Minden jel arra mutatott, hogy benne van a lehetőség, meglepetésember lehet Tokióban. Ugyan nem ő volt a legesélyesebb, nem tőle várták az aranyat, de számolni kellett vele. Én úgy kalkuláltam, hogy a pontszerző hely elvárás lehet, de a dobogó is reális, és végül így is alakult. Tudtuk, a bronzérem benne van, ha fényesebb érmet szerez, az már csoda.

– Az olimpiai elődöntő előtt Hárspataki Gábor úgy nyilatkozott, hogy „Jöhet szembe bárki, szét fogom verni!” Mindig ilyen elszánt?

– Gábort már utánpótláskorában nagy reménységnek tartották, miután rengeteg érmet szerzett a korosztályos világ- és Európa-bajnokságokon. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, felnőttként is szép eredmények ért el, ami alapot adott neki, de a magabiztosság mindig is benne volt a személyiségében. Egyébként nagyon vidám, jókedélyű ember, aki ösztönösen küzd, sportolóként is rengeteg jó tulajdonsága és képessége van. Ugyanakkor nem szokott feltétlenül ennyire biztos lenni magában, de az olimpia hangulata kihozta belőle, eksztázisba került, és az eufórián túl nyilván azt is pontosan érezte, nem biztos, hogy lesz még esélyünk újabb olimpián bizonyítani. Egyszóval sok tényező volt, ami kihozhatta ezt belőle.

– Mióta dolgoznak együtt Hárspataki Gáborral?

– Több mint tíz éve, az összes jelentős érmét már együtt szereztük. Emlékszem, Gábor tizennégy éves lehetett, mikor az egyik korosztályos világbajnokságon megismerkedtünk, és bár akkor és ott nem jött ki neki a lépés, felfigyeltem rá, mert érezhető volt a tehetsége és elszántsága. A nyár után kaptam a hívást tőlük, hogy edzőt akarnak váltani, és velem képzelnék el a közös munkát. Ez így is történt, és gyorsan meg is lett az eredménye, mert abban az évben már korosztályos világbajnoki bronzot szereztünk.

– Mi tanítványának a legnagyobb erőssége?

– Az egyik legnagyobb erénye a jó genetika. Rettentően dinamikus, atletikus, aki mindenre képes a testével, nem okoz számára problémát semmilyen technika elvégzése. Másodsorban az ösztönösség és a kreativitás, ezek kombinációja határozza meg a sikereit. És persze az a látásmód, amit kívülről kap tőlem, igyekszem az optimális keretek között tartani ezt a fajta ösztönösséget. Képes vagyok megtalálni az egyensúlyt kettőnk szemlélete között, ez teszi hatékonnyá a kettőnk kapcsolatát.

Az interjú teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: magyaredzo.hu

Ezt olvastad már?