Karate: három nagy vágya van Hárspataki Gábornak (LAPSZEMLE)

Klubunk 27 esztendős sportolója fontos pillanatairól, felelősségről, jövőbeli terveiről mesélt a Platinum Zrt-nek, mindössze három hónappal a hazai rendezésű vb előtt.

Lassan két éve annak, hogy Hárspataki Gábor nevével az egész ország megismerkedhetett. Az MTK Budapest versenyzője – megragadva a kínálkozó lehetőséget – sportága első olimpiai ciklusát bronzéremmel zárta Tokióban. Úgy látja, bár a karate nem lett a játékok állandó programjának része, a bemutatkozás így is új lendületet adott a sportnak világszerte.

‒ Egyértelmű a gyarapodás az MTK Budapestnél, Magyarországon, sőt, az egész világon. Számunkra nagy lehetőség volt a tokiói bemutatkozás, ami a klubon belül is új lehetőségeket teremtett. A kvalifikációs versenyeknek köszönhetően sok új helyre eljutottunk, új szponzorok jelentek meg, akik védőfelszerelésekkel, termékekkel, vagy épp a versenyekre való kiutazásban tudtak segíteni. Mindez segített abban, ha nem is szárnyalva, de felkapaszkodjunk egy olyan szintre, ahonnét elérhettük a céljainkat.

Hársi azt is elárulta, igazán akkor tudott örülni a Tokióban megnyert bronznak, amikor repülője leszállt Ferihegyen, és megpillantotta a rá váró tömeget.

‒ Amikor lefújták a meccset, különleges pillanat volt, de életem legszebb élménye mégis talán az, amikor a repülőtéren több mint 150 ember fogadott mint olimpiai bronzérmest. Szívesen gondolok arra is, amikor még a felkészülés alatt Berki Krisztiánnal találkoztam, aki biztatott, bármire képes lehetek, és meg fogom tudni csinálni. Van is rólunk két kép, az egyiken, mint támogatóm, a másikon, ahogy egy évvel később az olimpiai érmesek táborában köszönt. Neki volt egy nagyon szép gondolata arról, hogy most elértem valami olyan dolgot, amit nagyon sokan elismernek, innentől rajtam áll, hogy jó vagy rossz irányba viszem-e ezt tovább.

Mint mondja, amellett, hogy óriási öröm, óriási felelősség is az, hogy sportága egyetlen magyar olimpiai érmese.

‒ Nagyon büszke vagyok arra, hogy az edzőmmel, Fischer Mihállyal együtt megkaptuk ezt a lehetőséget, és szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni belőle most is. A tapasztalatainkból táplálkozva támogatni és tanítani az új generációt. Olyan gyerekeket felnevelni, akik pontosan tudják, hogy ez itt nem egy Bruce Lee-akciófilm, hanem egy gyönyörű sport, amelyet bárhol és bármikor űzhetsz.

Hogy Hárspatakiéknak, vagy épp az emlegetett új generáció tagjainak lesz-e esélyük hasonló bravúrra, még a jövő zenéje. Az Agenda 2020 programnak köszönhetően a rendezők Tokiótól kezdve szabad kezet kaptak arra, hogy öt, általuk választott sportág is a kéthetes program része legyen – a japánok ezen öt sportág közé választották be a karatét, ám a 2024-es rendező franciák már másként gondolkodtak.

‒ Párizsban az utcai sportokra szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni. Sajnos ez így alakult. Most kicsit lengünk a levegőben, és reménykedünk. A 2028-as Los Angeles-i olimpia shortlistjére felkerültünk, azaz a karate is ott van azon kilenc-tíz sportág között, amelyből majd öt bekerül ismét a programba. Nagyon reméljük, hogy a felnőtt-világbajnokság után, a nyakunkban egy-egy gyönyörű éremmel hallhatjuk majd, miként bejelentik, újabb olimpiai ciklus vár majd ránk. Ha esetleg másként is alakul, motivációnak akkor sem leszünk híján, ott az Európa-bajnokság, ott a vb, és ott van a Világjátékok is, amelyet nem véletlenül hívnak a nem olimpiai sportágak olimpiájának is.

A célokat illetően nem kertel.

‒ Szeretnék világbajnoki aranyérmet nyerni. Aztán szeretném, hogy kimondják, hogy kikerültünk újra az olimpiára. Ha ezek nem sikerülnek, bizonyos ideig szeretném még csinálni a versenyzést – hogy meddig, azzal kapcsolatban sok a kérdőjel –, és ha eljön a visszavonulás ideje, edzőként folytatni. Ehhez a szakedzői és a személyi edzői képesítésem is megvan, így szeretném segíteni a következő generációt.

Forrás: Platinum Zrt. 

Ezt olvastad már?