Karate
Sterck Laura
Ma 93 éves az Aranycsapat 12. embere, a riporter, akitől megtudtuk a jó és a rossz híreket a 6-3-ról, a 7-1, ről, az olimpiákról, világ- és Európa-bajnokságokról, NB I-es labdarúgó-mérkőzésekről, az Örökrangadókról. Az MTK család nevében jó egészséget kívánunk Szepesi Györgynek!
Engedtessenek meg magamról pár szót, számunkra, hétköznapi emberek számára, boldogság nagy emberek közelében a melegedés.
1991-ben kerültem a szárnyai alá a Magyar Rádióban. Közel a hetvenhez legényesen jött-ment a világban. – Gyuri bácsi (többször szólt: tegezzem de valahogy így esett jól.), kellene két és fél perc a 100. magyar-osztrákról.
– Jó, mondta. Fél perc múlva intett, mehet. 2:29-nél levitte a hangsúlyt, baki, és „ő"-zés nélküli, tökéletes, utómunkát nem igénylő anyagot kaptam. Közel negyven év távlatából is precízen, stílusosan előadva.
Mint mindenki, akinek nem a saját bőrére ment a játék, sok apróságot elkövettünk a műsorfegyelem meg az ő idegei rovására. Nem jöttek vendégek, kevés volt a bejátszandó anyag, késtünk.
Soha nem emelte föl a hangját.
- Ááá! - maximum ennyi hagyta el a száját.
Mondhatta volna azt is: kisfiam, te többet ne gyere be ebbe a házba!
Gyuri bácsi inkább jó szóval terelgetett és engedett közel magához. Az élet legszebb perceit szerezve imigyen.
Az utóbbi időben már panaszkodgatott: itt fáj, ott fáj, mindenütt fáj. Ezt sem terhesen tette. A „Hogy van?" kérdésre nem magát hozta elő, hanem ami igazán bántotta:
– Kár volt elengedni xy-t a Vasasból! Jó bal lába volt.
Istenem, aki Puskás bal lábával egyetemben vált halhatatlanná.
Drága Szepesi György, a helyzethez képest boldog születésnapot!
Légrádi Szabó Gábor