Ismert emberek – elfelejtett szurkolók. I. rész. Zelk Zoltán. „Bosszúból MTK drukker lettem” 1. rész

Publikálva: 2020.11.30 Frissítve: 2020.12.01 MTK Budapest

MTK legendárium | 68. rész. Szekrényessy Attila sorozata.

Sorozat a sorozaton belül. Az MTK legendárium immár hosszabb ideje futó folytatásos részein belül – ha alkalomszerűen is – újabb kis mozaikkockák kerülnek kirakásra. A sportoló hírességekről szóló nagy, hömpölygő emlékfolyam mellett szerényen csörgedező patakként indul útjára. Célja, hajdani ismert szurkolók felkutatása, bemutatása. Mindez nem szigorú egymásután következő részek, sokkal inkább alkalomszerűen, egy-egy nagyobb téma között felbukkanó epizódként kerül közlésre.

Nyitórészünk a neves költő, író Zelk Zoltán (1906-1981) MTK-hoz vezető útját mutatja be. Ez az út nem holmi szeszély folytán, véletlenszerűen kialakult döntés eredménye, de nem is szépen kövezett polgári életút kényelmes célbaérkezése. Zelk MTK-ra találása a keserves 20. század egyik valós szenvedéstörténete, afféle profán „kálvária-út”...

Zelkovits Zoltán néven született az érmihályfalvai kis zsidó hitközségben szolgálatot tévő Zelkovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként. Zelkovits Zoltánt művésszé, nem korán félbemaradt iskolái, hanem a Partium ősi magyar nyelve formálta. Ahogy az MTK-alapító Szekrényessyt „szóújítóvá” nevelte a Partium gazdag nyelvi öröksége, vagy épp néhány évtized múltán Sütő András is Zelkhez hasonlóan „eprészte” a mezőség magyar nyelvének édes gyümölcseit. Éppen ilyen törvények mentén nemesedett művésszé Zelk a teremtő nyelvi közegben, akárcsak a Nyugatos előkép, a partiumi Ady. Atyja korai halála után hányattatás, sodródás az élete. Gyerekként Miskolcra került, ahol elég hamar ámulatba ejtette a foci, és megtörtént a nagy találkozás az első, igazán profi gárdával, az MTK-val. Minderre Zelk hatvanegy esztendősen így emlékezett:

„Az első nagy csapat, melyet gyermekkoromban láttam, az MTK volt. Tizenegy, talán tizenkét éves voltam, amikor Miskolcra jött Schaffer csapata, s egy tucat gólt rúgott az én csapatom a Miskolci MTE hálójába. Megbűvölten álltunk öcsémmel a taccsvonalnál (akkor így mondták, akkor még taccsot dobtak nem partot) és azóta is a fülemben van a labda üvegsuhogású hangja, mikor a kapu felé szállt Braun Csibi beadása.

Két év múlva Erzsébetfalvára, majd Budapestre kerülve, ilyen gyerekkori, tehát múlhatatlan emlékkel is Fradi drukkerré válok, hiszen a barátaim azok voltak, ha nem kapok két igaztalan pofont az Anker-közi posztóüzletben, ahol inaskodtam. A hosszúranőtt, vizenyős szemű segéd, aki megütött, Fradi drukker volt – én bosszúból MTK drukker lettem. S mert az MTK akkortájt nemigen akadt legyőzőre, hétfő reggelenként olyan diadallal söpörtem fel az üzletet, amilyen keserű arccal bújt a sportújságba megpofozóm.”

Zelk mindössze tizenkilenc esztendős, amikor a fővárosba került, de rá öt évre, 1930-ban már napvilágot látott első önálló verses kötete, és az antiszemita célzatú pofon elcsattanásának pillanataiban (1928) már a Nyugat is közölt tőle verseket. Első kötetét Radnóti is méltatta, neve egyre ismertebb lett, azt azonban kevesen tudták, hogy ama bizonyos pofonok óta egy életen át elkötelezett MTK szurkolóvá és a kék-fehérek lelkes hívévé vált...