Vívás – kard
Szatmári András
Krizsán Xénia élete egyik legnagyobb sikerét érte el Belgrádban, ahol 4. helyen zárt az atlétika Európa-bajnokság ötpróba számában.
– Az Európa-bajnokság előtt azt mondtad, hogy az első nyolcba kerülés a cél. Gondoltad volna, hogy ennyire jól fog sikerülni?
– Próbáltam reálisan gondolkodni, ezért az első nyolcat tűztem ki célnak, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy a dobogóért is harcolhatok majd. Aznap nagyon örültem a negyedik helynek, utólag viszont sokat rágódtam azon, hogy közel volt az érmes helyezés. Próbálom feldolgozni az eseményeket.
– Maradt valami ebben a teljesítményben?
– Igen, bőven. A 60-ra visszagondolva az első két gátat nem vettem túl magabiztosan, utána kerültem igazán jó ritmusba, így meglepődtem, hogy egyéni csúcsot sikerült elérnem. A magasugrásnak nagyon örültem, és szeretném, hogy ez a 181 centiméteres eredmény állandósulna. Deutsch Péter – az egyik edzőm – rengeteget segített ezen a téren, hiszen ő is magasugró volt. Nagyon jól kijövünk, az összes magasugró edzésemet ő tartja most már – mesélt az MTK Budapest atlétája. A súlylökésnél már a bemelegítésnél egyéni csúcsot löktem, de sajnos ezt a versenyen nem tudtam megismételni, pedig jól jött volna az a pár extra pont. Távolugrásnál, egyik kísérletemnél sem találtam el a deszkát rendesen, így ott is 15-20 centiméter bennem maradt. A 800-nál már éreztem, hogy a dobogó nem reális, de a negyedik helyet mindenképp szerettem volna megkaparintani, és ez sikerült is.
– Nyugtass meg, hogy nem vagy csalódott a végeredménnyel!
– Nem, elégedett vagyok, csak belegondolok abba, hogy sokára lesz legközelebb olyan adandó alkalom, amikor ilyen közel kerülhetek a dobogóhoz.
– Tekintve, hogy vége a fedett pályás szezonnak, lesz időd pihenni?
– Szerencsére egy hét kimenőt kaptam, addig nem fogok futni, nem gondolok az atlétikára, mert jól jön ez a pici kikapcsolódás. Ha ennek vége, akkor belevágunk a munkába ismét.
– Mi jelenti számodra a kikapcsolódást?
– A családommal és a barátaimmal töltöm az időt. Gyakran kirándulunk, biciklizünk, mivel szerencsére már az időjárás is engedi. Gyakorlatilag bármi jöhet ilyenkor, ami nem atlétika.
– Mikor láthatunk legközelebb versenyezni?
– Valószínűleg a csapatbajnokságon, májusban, ahol maximum négy számban lehet indulni, ezt pedig én szeretném is kihasználni.
– Az idei végcél pedig a londoni világbajnokság.
– Igen, sokat gondolok rá, mert nagyon várom, hogy abban a stadionban versenyezhessek. Ahogy az Európa-bajnokság esetében, itt is próbálok reális célt kitűzni. Világbajnokságon még nem voltam soha első nyolcban, úgyhogy az a legfőbb célom, hogy ezen változtassak, és persze szeretnék egyéni csúcsot elérni.