Grand Slam után, Mesterek Tornája előtt

Tóth Krisztián edzője, Pánczél Gábor értékelte tanítványa szereplését.

Abu-Dhabiban a világbajnoki ezüstérmes Tóth Krisztián éremért harcolhatott a Grand Slam-tornán. Négy – meglehetősen küzdelmes – mérkőzéséből hármat megnyert az elődöntőig. Fontos tudni, hogy több meccse is Golden Score-ban, a hosszabbításban dőlt el, ahogy legutóbb a tavalyi világbajnokságon is, ám mostanában nem sok aranypontos küzdelmet vívott. Edzője, Pánczél Gábor már Budapesten, pár éjszakát átaludva nyilatkozott.

– Kezdjük a svájci Grossklaus elleni meccsel!

– Tipikus „fekete ló”. Bárkit meg tud verni, az Európa-bajnokságon a világbajnokot is legyőzte. Vigyázni kell vele, hiszen jobbra és balra is vannak remek technikái, de Krisztián végig kontroll alatt tartotta. Azt látni kell, hogy ebben a súlycsoportban nagyon kiegyenlítettek a tudássznitek, inkább erőben és állóképességben vannak különbségek. Az biztos, hogy akcióval nyerni nagyon nehéz, de Krisztián amit amit lehetett megtett, és hozta a meccset.

– Jött az üzbég Bobonov.

– Ő egészen más sztori. Alacsonyabb súlycsoportból jött fel az év elején, az Universiadén már találkoztak, és Krisztián akcióval verte. Megnéztem a korábbi meccsét a helyszínen, és láttam, hogy nagyon beleerősödött az új kategóriájába. Ezbben a párharcban Krisztián annyira elfárasztotta az alapszakaszban, hogy a hosszabbításra már nem nagyon maradt ereje. Ez a különbség, hogy ha valaki genetikailag jó alapokkal rendelkezik, és azt szakmailag felépítik, akkor olyan különbséget tud produkálni, amit itt is láthattunk. A végére az üzbég már teljesen elkészült az erejével, így nyertünk.

– Haramdiknak a svéd Nyman érkezett, és ez presztízs értékű mérkőzés volt, mert sikerült visszavágni a tokiói világbajnokságon elszenvedett vereségért.

– A svéd dzsúdos renegeteg mérkőzését elemeztem, és megbeszéltük, hogy nem lehet hibázni ellene, mert olyan speciális technikákkal dolgozik, melyeket már edzéskörülmények között is nehéz modellezni. Ráadásul mindig legendásan rövid ruhákban versenyez, hogy ne lehessen megfogni. Most a kontrollnál le is cseréltették vele a dzsudoigiját, mert már nem volt szabályos. Végül olyan meccs kerekedett, melyen a svédnek nem volt esélye, és Krisztián stabilan hozta a háromintéses győzelmet.

– Az elődöntőben a dél-koreai világbajnok Gvak, végül a hosszabbításban győzni tudott.

–  Általában egy intést még el tudok fogadni, de kettőt már ezen a szinten nem szabad összeszedni, így azt kértem a versenyzőmtől, hogy ha már így állunk, akkor ne legyen harmadik, hanem inkább támadjon – még akkor is, ha abban benne van a rontás lehetősége – de látnom kell, hogy a dél-koreait milyen módon lehet legyőzni. Neki is ment, aztán véleményes akcióval maradt alul, de hozzá kell tennem, hogy Gvakot nagyon nehéz eldobni, inkább intésekkel szokott kikapni. Semmi gond, tanulságos volt.

– A bronzmeccsen a németek junior-világbajnoki bronzérmese, Eduard Trippel következett.

– Nagyon elégedett voltam Krisztián felkészülésével, levitte a súlyát, ahogy kértem, precízen diétázott, fokuszált a mérkőzésekre. M ekkor jött a kétórás szünet a versenyen, ráadásul látta, hogy azzal a némettel megy, akit már párszor elvert, és nekem úgy tűnt, hogy túlzottan magabiztossá vált. Éreztem már a bemelegítésnél is, hogy lazábban vesz dolgokat, de nem szóltam, mert a kísérletezés időszakában vagyunk, és jobb, ha most derülnek ki a dolgok, mint Tokióban. Ebből a meccsből rengeteget fog tanulni, és – reményeim szerint – soha többet nem követ el ilyen hibát. A mai mezőnyben nem lehet könnyelműsködni.

– Nagyot léptetek előre Tokió felé?

– Olyan, mintha Grand Prix bronzérmet szerzett volna, de az olimpia olyan fontos nekünk, hogy mindent előre modelleznünk kell, mert ott már nem érhetnek minket ilyen típusú meglepetések.

– Az olimpiai kvalifikációs sorozat folytatódik Perth-ben, ahol az Australian Opent rendeznek, de ti ott nem indultok.

– Kínába megyünk a Mesterek Tornájára december közepén. Most kapott egy hét pihenőt, aztán hat tiszta hetünk lesz az igazán komoly munkára, megállás nélkül.

Ezt olvastad már?