Fokozatosan építené fel magát a nemzetközi elitbe

Cselgáncsszakosztályunk 21 éves junior-világbajnoki ötödik sportolójának, Rajkai Róbert pályafutására tekintettünk vissza, hiszen ebben az évben már a felnőttek között bizonyíthat elsősorban.

Az idén hivatalosan már nem minősül utánpótláskorúnak dzsúdószakosztályunk 21 éves versenyzője, Rajkai Róbert – legalábbis juniornak nem, az U23-as Európa-bajnokságokon viszont még két évig képviselheti a magyar színeket.

A fiatalnak vegyes érzései vannak karrierjét illetően, meglehetősen későn vált meghatározóbb alakjává a nemzetközi mezőnynek.

– Ifiként nem voltak számottevő eredményeim, s ez több hátráltató tényezőnek is betudható: például annak, hogy folyamatosan sérülésekkel bajlódtam. Utolsó évesként nyílhatott volna lehetőségem részt venni a korosztályos kontinensviadalon, de az Eb-t megelőző válogatóversenyen eltört a csuklóm... Abban az esztendőben szereztem az első érmeimet az Európa–kupa-sorozatban: Kolozsvárról ezüst-, Teplicéből pedig bronzéremmel térhettem haza – emlékszik vissza az MTK Budapest fiatal dzsúdósa.

Róbert a juniormezőnybe átlépve robbanásszerűen fejlődött, pedig még súlycsoportot is váltott: a tervektől eltérve 73 kilóról lépett fel abba a kategóriába, amelyben azóta is szerepel, a 81 kilósok közé. Először 2017-ben, Prágában nyert Európa–kupa-versenyt első évesként, ez is kellett ahhoz, hogy kiharcolja a világversenyeken való indulás jogát: az Eb-n hetedik lett.

– Túlszárnyaltam az elképzeléseimet: a csuklótörést követően két héttel a vállamban több szalag is elszakadt, a felépülés után tehát az alapoktól kezdve kellett újra felépíteni az erőnlétemet, és ez jól sikerült.

Másodéves juniorként egy-egy arany- és ezüst-, valamint három ötödik hellyel zárt az Ek -sorozatban, a korosztályos világ- és Európa-bajnokságon ráadásul egyaránt az ötödik helyen zárt.

– Ez volt a legsikeresebb szezonom, még úgy is, hogy a vb-érmet kiengedtem a kezeim közül: vezettem a mérkőzésen, de túl heves voltam, hibáztam, végül kikaptam a helyosztón. Pedig emlékszem, mennyire jól ment a dzsúdó aznap: még az aktuális Eb-aranyérmes grúzt, az azóta már felnőtt-vb-harmadik Luka Majsuradzét is magam mögé utasítottam.

Robi utolsó junioréve nem úgy alakulat, ahogyan azt szerette volna: nem titkolt célja volt, hogy mindkét világversenyen dobogóra álljon, ez ugyanakkor egyiken sem sikerült. Nehezen tudja megmagyarázni, mi történt, saját bevallása szerint több probléma hátráltatta a mindennapokban, ezek miatt némiképp motiválatlanná vált, belefásult az évbe – nem az edzéseken, hanem úgy általában, azon kívül, s ez hatással volt a teljesítményére.

Jelenleg kiváló állapotban érzi magát:

– Az állóképességem soha nem volt még ilyen jó, rengeteget erősödtem. Sajnálom, hogy nincsenek viadalok, szívesen be is bizonyítanám ezt. Mostanában az edzések meglehetősen változatosak: ketrecharcot és víz alatti hokit egyaránt csináltunk, ezek nagyon mókásak. Bevallom, a víz alatti hoki kiemelkedően megy, emiatt azt egy kicsit jobban élvezem.

Noha világversenyen még nem állt dobogóra, bízik abban, hogy terem még babér neki ebben a sportban. Immár hatodik éve készül együtt vezetőedzőnkkel, Pánczél Gáborral, s fokozatosan építené fel magát a legjobbak közé: dobogóra állna Grand Prix- vagy Masters-versenyen, ugyanezt tenné a felnőtt Európa-, majd a világbajnokságon, s meg sem állna egészen az olimpiáig.

Ezt olvastad már?