Ezüstlányok

A drezdai, rövidpályás gyorskorcsolya világkupán ezüstérmet szerzett a magyar női váltó.

A kvartettben – a szegedi Jászapáti Petra, és a tatabányai Keszler Andrea mellett – két versenyző az MTK Budapest sportolója. Heidum Bernadettel és Bácskai Sárával beszélgettünk.

– Szenzációs eredményt értetek el hétvégén, ami sok év, kemény munka után sikerült. Hogyan indult a karrieretek?

– Heidum Bernadett: Hatéves korom óta gyorskorcsolyázom, a testvérem miatt kezdtem. A városligeti műjégpályán a Kaszala Tamara-Kaszala Klaudia páros ügyesnek találta őt, én is kipróbáltam, és ott ragadtam. Tizennégy évesen már bekerültem a válogatottba, azóta ebben élek. Tizennégy érmem van Európa-bajnokságról, összetett ezüstérmem is nyertem már. Kétszer voltam olimpián, és mindkétszer pontszerző helyen végeztem.

– Bácskai Sára: Érden jártam általános iskolába. Egyik osztálytársam korcsolyázott, sokszor mondta, mennyire jó. Elmentünk, kipróbáltuk, nagyon megtetszett, és jól is ment. Csiszér Attila kezdett el velem foglalkozni, ő szerettette meg velem ezt a sportágat. Akkor még kézilabdáztam is, de három év után dönteni kellett, melyiket választom. Nehezen engedtek el, mert jól ment az is, de úgy érzem, jól választottam. Édesapám is tanácsolta, hogy a korcsolyát válasszam. Akkor kerültem a Sportországba, Bánhidi Ákoshoz, és Tarcali Attilához.

– Tavaly, a Sportország évei után következett az MTK Budapest. Milyen változást jelentett ez a karrieretekben?

– H.B.: Jobb érzés úgy dolgozni, hogy profi körülményeket teremtenek számunkra. Mára a csapat is összeállt, egységes a szerelésünk, összeforrott a korosztály. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, nem kell tartani a holnaptól, biztos a jövőnk.

– B.S.: Sokkal több bíztatást és támogatást kapunk, valamint elért eredményeink miatt is jobban elismernek minket. Jelenleg nem a klubnál edzek ugyan, de komoly fejlődés van ott is. Minden este van jég, ez nagyon fontos, mert tavaly még csak heti három alkalommal tudtunk pályára menni. 

– Térjünk rá a világkupára! Hogyan emlékeztek vissza a hétvégére?

– Heidum Bernadett: Ezt a jó eredményt már mindenki várta tőlünk. Egyenként már mindenki sokat fejlődött, talán picit én lógtam ki csak a sorból a sok betegeskedés miatt. Nagy a generációs különbség köztünk, mostanra jutottunk el odáig, hogy hiba nélkül fejeztük be a futamot, összeforrt a csapat. Már Sanghajban is látszott, hogy előbb-utóbb meglesz, de ott még kizártak minket, most hétvégén viszont minden összejött, nagyon boldogok voltunk.

– B.S.: Nagy dolog, hogy bekerültünk az „A” döntőbe, igaz kellett hozzá némi szerencse is. Vasárnap már úgy álltunk oda, hogy van esély a dobogóra, mert a japánokat, szombaton már vertük. Reális volt az érem.  Az egyéni nem úgy sikerült nekem, ahogy szerettem volna, de kárpótolt mindenért a váltóezüst.

– A döntőben a japánokat és az oroszokat megelőzve, és az olaszok mögött mindössze két tizeddel lemaradva lettetek másodikok. Szenzációs eredmény, volt több a fináléban?

– H.B.: Az eredmény azon múlt, hogy az olaszoknál indult Arianna Fontana, aki többszörös Eb és vb-győztes, kevesen tudják megszorítani az utolsó két körben. Még ha előnnyel is indultunk volna, akkor sem biztos, hogy odaérünk. Saci jó időt ment a végén, és még így sem tudta a lépést tartani az olasszal.

– B.S.: Én voltam a befejező ember, nem tudtam megszorítani, jobb volt a végén. Nagy élmény volt, sokan meglepődtek, mert eddig sosem jött össze. Az első négy világkupán mindig hibáztunk, most viszont hiba nélkül megcsináltuk, és ez bíztató a jövőre nézve.

– Milyen célok lebegnek a szemetek előtt?

– H.B.: Huszonhét éves vagyok, minden évet ajándékként élek meg, amit jégen töltök. Szeretnék a váltóval kijutni a 2018-as olimpiára, ez a nagy álmom. A váltóval nagyobb eredmény odakerülni, mint egyéniben, mivel csak nyolc csapat juthat ki az ötkarikás játékokra, egyénibe viszont harmincketten, vagy huszonnégyen is indulhatnak. Egyéniben most kezdek visszatérni régi önmagamhoz. Szeretném, ha folytatódna az elmúlt hét sikerszériája.

– B.S.: Mindenki az olimpiai éremre hajt. Persze számomra a legfontosabb, hogy életemben először kijussak az ötkarikás játékokra, és ott minél jobb eredményt érjek el. Addig lesz még több világverseny, azokon is sikeres szeretnék lenni. Két év van még az olimpiáig, egy nyár alatt is hatalmasat lehet fejlődni ebben a sportban, csak meg kell találni hozzá az utat. Ha egybe marad a váltó, esélyünk lehet az „A” döntőre ott is.

Szép volt lányok, gratulálunk!

Ezt olvastad már?