Evezés: Európa-bajnoki értékelő

Galambos Péter negyedik lett az Európa-bajnokságon, majd megszületett kisfia.

Egyesületünk kiválósága a közösségi média felületein értékelte a hazai kontinensviadalt, ahol remek teljesítménnyel a negyedik lett, hajszállal lemaradva a dobogóról.

– Hazai Európa-bajnokságra a 24 éves pályafutásom során nem volt példa. Ez a verseny motivált egész télen és lendített át a nehézségeken. Eddig soha nem tapasztalt derékproblémák, achilles-húzódás és időszakos nyakmerevség hátráltatták a felkészülésemet, de szerencsére mire elérkeztünk a versenyhez, minden rendeződött.

A verseny előtt pár héttel át kellett ülnöm egy másik hajóba, mivel a sajátom villája ismét tönkrement. A kapkodásban szerzett cserehajó egyébként jól muzsikált, de az utazótempónál nem éreztem olyan gyorsnak, mint a saját hajómat.

Eközben a versenyhétvége az óriási hangulat mellett más okból is tartogatott izgalmakat számomra a magánéletemben. Babettel azokra a napokra vártuk első gyermekünket és csak reménykedtünk, hogy megvár engem az érkezésével, de tervezni ilyen helyzetben lehetetlen. Ezúton is köszönjük a családunk támogatását, hogy végig mellette voltak a távollétemben.

Az előfutamban jó erőben éreztem magam. Itt az első két hely valamelyikét kellett megcsípni a döntőbe jutásért, ami nem tűnt lehetetlen feladatnak. A rajtból én jöttem el a legjobban, és vezettem körülbelül 6-700 méterig. A svájci világbajnok mellém ért, és szépen lassan elaraszolt tőlem.

1000 méternél utolért az ír srác is. Ő kicsit nem araszolt, hanem elszáguldott mellettem, — sőt, a svájci mellett is és tisztán átvette a vezetést.

Én a harmadik helyen haladtam, amikor megérkeztünk a finishez. A szemem sarkából láttam a svájcit, de itt még nem tűnt megfoghatónak. Az utolsó 250 méterben a partról érkező buzdításnak köszönhetően fokoztam a sebességet és újra megnéztem hol állok. Ekkor láttam, hogy a svájci teljesen elkészült az erejével, így azonnal felraktam a tempót, amivel le tudtam finiselni az utolsó 100 méteren, ami a nyolcadik Európa-bajnoki finálémat jelentette.

A vasárnapi döntő napján reggel 6-kor Babett telefonhívása ébresztett. Helyzetjelentése szerint éppen a kórházba tartottak, elindult a szülés, de minden aggodalmam ellenére igyekeztem fókuszban maradni.

Ellenszeles napunk volt, amit már jól ismerek a szegedi pályán. Egészen meg tudtam érkezni fejben a futamra, de hazudnék, ha azt mondanám, életem legjobb állapota volt ez. A rajt jól sikerült, de röviddel utána a negyedik helyre csúsztam vissza. Az utazó sebességemmel volt ismét probléma, a kelleténél nagyobb hátrányt gyűjtöttem össze a táv közepén. 600 méterrel a vége előtt aztán megindítottam a finist. Ahogy fogytak a méterek, egyre nőtt a hangerő a tribünön és egyre nőtt a sebességem is. Óriási hangzavar volt, ami plusz energiát adott, zárkóztam a harmadik helyre, de sajnos maradt a negyedik pozíció.

Talán, ha hamarabb, indítom a finist. Talán, ha az utazón többet vállalok..Azóta sokat gondolkodtam rajta, de akkor és ott nem volt se időm, se kapacitásom töprengeni. Kikötés után azonnal autóba ültem, rohantam Budapestre a kórházba.

A nap vége már sokkal jobban sikerült. Még éppen időben toppantam be, és az utolsó egy órában már segíthettem, támogattam Babettet. 15:26-kor, a futam rajtja után alig 4 órával megszületett kisfiunk, Levente! Óriási élmény volt, hogy részese lehettem, láthattam a világra jövetelét. Babettnek elképesztő ereje és kitartása van.

A kórházban, és az azóta együtt töltött napok mindannyiunkat kárpótoltak a nyugtalan órákért. Mindenki jól van.

Ezt olvastad már?