Atlétika
Krizsán Xénia
Emlékezzünk azokra az MTK Budapest és MTK Hungária FC játékosokra, vezetőkre, akik már nem lehetnek közöttünk!
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
(Juhász Gyula - Sírfelirat)
Mindenszentek ünnepét 835-ben óta november 1-jén tartja az egyház. Később, 998-ban november 2-át is szent nappá, a Halottak napjává nyilvánították.
Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, míg a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő Halottak napján az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveket ünnepli. A Halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
Sok országban, így Magyarországon is az emberek ilyenkor meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját. Gyertyákat, mécseseket gyújtanak, és koszorút, virágot visznek.
Emlékezzünk mi is azokra a Hungária FC és MTK játékosokra, vezetőkre, akik már nem lehetnek közöttünk!
Vigyünk virágot azoknak a sírjára, akik temetőinkben alusszák örök álmukat!
Gyújtsunk gyertyát az MTK azon Örökös bajnokai emlékére, akik idegen földben nyugszanak: Bíró Gyula - Mexikóváros, Braun József - Harkov, Guttmann Béla - Bécs, Hirzer Ferenc - Trento, Kalmár Jenő - Malaga, Károly Jenő - Torino, Kertész II Vilmos - Sydney, Kertész III Adolf - Saarbrücken, Konrád II Kálmán - Stockholm, Kürschner Izidor - Rio de Janeiro, Heinrich Müller - Bécs, Nádler Henrik - Buchenwald, Orth György - Porto, Sas Ferenc - Buenos Aires, Schaffer Alfréd - Prien am Chiemsee, Szabó Antal - Nürtingen, Szabó Péter - Frankfurt am Main, Taussig Imre - Bruck an der Leitha.
Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón..
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...