Atlétika
Jankovics Dániel
91 éves korában meghalt az 1954-es, maconi világbajnokságon aranyérmet szerzett kajak négyes tagja.
Vagyóczki Imre 1932. július 26-án született Budapesten. 1954-ben K-4 1000 méteren világbajnoki címet szerzett, az 1956-os olimpián, K-2 1000 méteren tizenharmadik lett.
Tavaly nyáron a Magyar Nemzet című lapban így nyilatkozott legnagyobb sikeréről:
– 1950-ben a Bástya (a későbbi Vörös Lobogó, majd MTK) is megalakította a szakosztályát, ahol össze is ült az utóbb sikeres négyesünk. Beülési sorrendben: Vagyóczki Imre, Nagy László, Kovács László, Szigeti Zoltán. Közben 1953-ban bevonultattak, a Flottillához kerültem, ahol az alapkiképzést követően járhattam ugyan edzésre, de mégis csak katona voltam.
– Így érkezett el 1954, a világbajnokságra történt kiutazás ideje.
– Bőven volt izgalomban részünk, elsősorban a néhány héttel korábban, Svájcban a németek ellen elvesztett labdarúgó-világbajnoki döntő miatt. Az országban mélypontra zuhant hangulat. Minden korábbi döntés megkérdőjeleződött, s ez alól mi sem voltunk kivételek. A ráckevei edzőtábort követően ugyan elfoglaltuk a Keleti pályaudvaron a hálókocsinkat, de pénteken este közölték: menjünk haza, nem utazunk. Vissza Ráckevére, majd hétfőn reggel az Akadémia utcába mentünk, egyenesen a Rákosi-titkárságra. Szerencsénk volt, mert személyesen fogadott Rákosi, aki végül zöld lámpát érő megszólítással: „Elvtársak, jó utat!” elengedett bennünket. Huszonharmadikán érkeztünk meg Maconba, másnap kezdődtek a világbajnokság versenyei. Extra kuriózumként említem, hogy éppen július 26-án, tehát a születésnapomon lettünk világbajnokok a K–4 1000 méteres versenyszámban. A hat magyar aranyérem megtette a hatását, ugyanis a pártközpontból engedélyezték, hogy néhány napot még Párizsban tölthessünk. Ez a jutalom az akkori viszonyok között felért egy holdutazás ígéretével.
Vagyóczki Imre emlékét megőrizzük.
Búcsúztatásáról később intézkednek.
Fotó: archív/MKKSZ
Interjú a Magyar Kajak-kenu Szövetség oldalán: