Atlétika
Szabó Beatrix
Elbúcsúztattuk Wichmann Tamást (GALÉRIA)
„Kísérjen béke az utadon, gondoskodni fogunk róla, hogy emléked és példád örökre velünk maradjon!”
2020. március 3-án, a Farkasréti temetőben vettünk végső búcsút az MTK Örökös Bajnokától, MTK Budapest életműdíjasától, Wichmann Tamástól.
A temetésen beszédet mondott dr. Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár, Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Magyar kajak-kenu szövetség nevében Vaskuti István, klubunk képviseletében Deutsch Péter, az MTK Budapest ügyvezető elnöke:
Lehet-e, szabad-e egy búcsúztatáskor derűsnek lenni?
Lehet-e, szabad-e egy búcsúztatáskor az Életet méltatni?
Lehet-e, szabad-e azt mérlegre tenni a búcsúkor, hogy mit kell tennünk nekünk, az itt maradtaknak azért, hogy a búcsúzás méltó legyen és semmiképpen ne végleges?
Lehet-e, szabad-e egy életútból általános következtetéseket levonni, lehet-e, szabad-e a gyász perceiben a tanulságokról beszélni?
Lehet-e, szabad-e Wichmann Tamás búcsúztatásakor többet is mondani annál a néhány egyszerű, ám annál fontosabb szónál, hogy: köszönünk mindent, büszkék vagyunk Rád és nem feledünk!
Mélyen Tisztelt Gyászoló Család, Tisztelt Búcsúzó Közösség!
Megköszönjük és sokadszor meghajtjuk a fejünket Wichmann Tamás sporteredményei, bajnoki címei, érmei, sikerei előtt. Megköszönjük, hogy törődött a fiataljainkkal, hogy átadott nekik a kenuzás tudományából annyit, amennyit csak tehetett. Megköszönjük, hogy élete végéig büszke MTK-s volt, hogy sohasem tagadta meg a kék-fehér színeket, nem volt alkalom, amikor ne beszélt volna arról, hogy milyen fontos neki a sportközösségünk.
Ezek mind-mind fontos dolgok és ismételten, sokadszor is köszönöm neki!
De talán van még egy, a fentieknél is fontosabb dolog, amit Wichmann Tamás adott nekünk.
Ez pedig a biztonság.
Mi mindannyian szeretnénk, ha az életünkben – akár a magánéletünkre, akár a munkánkra gondolunk – megvolnának azok a biztos támaszok, amelyeknek mindig nekivethetjük a hátunkat.
Az emberi természet ősi sajátja, hogy biztonságot keres. Biztonságot a családja, a barátai körében, a házában, biztonságot a munkájában.
Egy sportközösség története sem alakul másként: egy sportegyesület is a biztonságot keresi. Azt a nyugalmat és erőt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen és értékeket sugározzon.
Tamás a mi biztonságunk volt. Amikor Wichmann Tamást búcsúztatom az MTK nevében, akkor a közös biztonságunk egyik őrét is búcsúztatom.
A biztonságot adta nekünk, több tekintetben is.
Elsősorban a testalkata miatt. A széles vállak, az a kedvesen hunyorító, mindig kíváncsi és közben átható tekintet. A mély hang. A sűrű bajusz. Ha vele voltál, ha melletted, mögötted állt, azt érezted, hogy minden lehetséges. Olyan fizikai biztonságot sugárzott, ami a nála sokkal kevésbé erős fizikumú, fellépésű embereket is oroszlánokká tette.
Biztonságot sugárzott a rendíthetetlen nyugalma is. Miért ne sikerülne? Miért ne oldanánk meg? Miért ne lennénk mi a legjobbak? Ezt üzente mindig a mackós nyugodtság, a kiszámíthatóság, a rendíthetetlenség.
És biztonságot sugárzott a sportmúltja. Ha valaki ennyi nehézséget legyőzve, ennyi gáncson átlépve, ennyi kudarcot elviselve a legnagyobb bajnokok közé emelkedik, az húzza magával a közösségét, a sporttársait, a klubját: hát hogyan ne lennénk vele biztonságban.
És hát, most, Tamás, itt állunk nélküled. A biztonságot adó fizikai jelenléted nélkül.
De az a szerencsénk, hogy olyan erős volt a kisugárzásod, annyi erőt adtál nekünk, a közösségednek, ami sokáig, nagyon sokáig, ha nem félnék a szótól, talán azt is mondanám: örökké ki fog tartani.
Tamás, Te nem csak a múltunk vagy, a büszke hagyományunk. A jelenünk is vagy, hiszen minden nap azt érezzük, hogy itt vagy velünk.
És Te a jövőnk része is vagy! Wichmann Tamás életműve a mi közösségünk, az MTK, a magyar sport, a magyar nemzet jövője is, vagy legalábbis mutatja ehhez a jövőhöz az utat.
Minden, amit szeretnénk valóra váltani a jövőben, az levezethető belőled, a Te tartásodból, a Te életed történetéből és értékeiből.
Ezért, a jelen és a jövő miatt sem búcsúzhatunk el igazán és teljesen Tőled, mert sokkal fontosabb vagy nekünk annál, hogy egy pillanatra is magadra hagyjunk és egy pillanatra is engednénk, hogy magunkra hagyj minket!
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Wichmann Tamás élete és személyisége annak is a legszebb példázata és igazolása, hogy miért kell sportegyesületet alapítani.
A sportegyesületet a közösség miatt alapítjuk. Mert együtt akarunk lenni és együtt, közösen akarunk létrehozni valamit. És ehhez a közösséghez iránymutatások, mércék is szükségesek. Ha van közös mérce, akkor lesz közösség. Ha nincs, akkor nem közösség lesz abból az összeállásból, pusztán emberek csoportja.
Tisztelt Gyászolók!
Bármely közösség bátran állíthatja Tamás életét a fiatalok elé. Úgy kell küzdeni, harcolni, és közben úgy kell sportszerűnek maradni, utána pedig úgy kell a tudást megosztani és átörökíteni, ahogy ő tette.
Tamás maga a sport, maga az MTK. Teste, lelke és szelleme egyaránt elbírta ennek a mondatnak a súlyát.
Tudom, hogy nem sokan vannak ilyenek a magyar sportban és alig hiszem, hogy a jövőben sokkal többen emelkednének ekkora nagysággá.
Korszakos sportoló volt. Korszakos klublegendává vált. Léte és eredményei egy korszakot jelentenek, a magyar kenuzás egyik aranykorát.
Azért vagyunk ma itt, Tisztelt Gyászolók, hogy a hamvai fölött megerősítsük a szövetségünket, amit az ő személyisége is kovácsolt erőssé. A szövetséget a sport, az emberség és a tisztesség értékei mellett.
Ez Wichmann Tamás öröksége: emberség és tisztesség mindenáron!
Ezt köszönjük ma meg neki, ma, amikor elbúcsúzunk a magyar sport és az MTK történelmének egyik legnagyobb alakjától.
Sokat kaptunk Tőled, Tamás, talán fel sem fogjuk ma még, hogy mennyit.
Kísérjen béke az utadon, gondoskodni fogunk róla, hogy emléked és példád örökre velünk maradjon!
Wichmann Tamás temetése
