El kell hinnünk, hogy jók vagyunk!

Golovin Vlagyimirral, az MTK Budapest kézilabdacsapatának edzőjével tekintettünk vissza az alapszakaszra.

Az MTK Budapest női kézilabdacsapata hat győzelemmel, három döntetlennel, és tizenhárom vereséggel, a kilencedik helyen zárta az alapszakaszt a K&H ligában. Golovin Vlagyimir együttese így a 9-12. helyért mérkőzik játszik a Budaörssel, a Mosonmagyaróvárral, és a Békéscsabával. 

– A kilencedik helyen végeztetek az alapszakaszban. A szezon kezdete előtt ezt elfogadtad volna?

– Egyrészt a hivatalos célkitűzés a bennmaradás volt, amire jó esélyünk van. Másrészt viszont magunk között, az öltözőben azt beszéltük, hogy jó lenne az első nyolcban végezni. Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy tizennyolc pontra lesz szükségünk ehhez, mivel az előző öt bajnokságban tizenhat pont már elég volt. De sajnos az idén nagyon eloszlottak a pontok a csapatok között, és végül a Fehérvár tizenkilenccel végzett a nyolcadik helyen. Ennyit nehezen tudtunk volna szerezni, végül csak tizenötöt gyűjtöttünk, de a végén becsúszott pár olyan eredmény, amivel a nyáron nem kalkuláltunk: a Békéscsaba elleni vereség, a mosonmagyaróvári döntetlen, és ha maradt volna még esélyünk a nyolcadik helyre, akkor a Vác ellen is ki-ki meccset játszottunk volna. Kis nüanszok döntöttek, de alapvetően jól szerepelt a csapat, volt pár bravúrgyőzelmünk, amelyekre büszkék lehetünk. Tisztában kell lenni vele, hogy ez fiatal szakosztály, még meg kell tanulnunk, hogy kell viselkedni, reagálni egy adott szituációban. Sokat tanultunk a huszonkét meccs során, így ezeket a hibákat jövőre már nem követjük el. 

– A rájátszásban mi lesz a cél?

– A kilencedik helyet szeretnénk megőrizni, de nem lesz könnyű, még úgy sem, hogy egy pont az előnyünk a Békéscsaba, három a Mosonmagyaróvár, és négy a Budaörs előtt. Az alapszakasz végeztével leültünk beszélni a lányokkal, és abban maradtunk, hogy igenis megpróbáljuk megnyerni az összes hátralévő meccset. Be szeretnénk bizonyítani, hogy a hibák ellenére vagyunk olyan erősek, mint egyik-másik csapat az első nyolcból. Ez persze nem lesz egyszerű, de elszántnak látom a játékosokat. A bajnokság elejétől kezdve, a vezetőség mindenben partner volt, minden lehetőséget megteremtettek, hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni, és nem szeretnénk őket cserbenhagyni, az utolsó hat mérkőzésen is a maximumot nyújtjuk majd.

– Melyik meccsre emlékszel vissza legszívesebben?

– A Vác elleni, idegenbeli mérkőzésre. Sok jó meccsünk volt, de ez volt a legjobb. Sérülés miatt nem számíthattunk Valovics Nórira és Lilija Gorilszkára, az esélytelenek nyugalmával mentünk oda, és mégis sikerült elvinni a két pontot. A találkozó során volt egy tizenhét perces szakasz, amikor nem tudtuk gólt dobni, igaz, az ellenfelünk is csak kétszer talált be. De nem zuhantunk össze, nem foglalkoztunk a körülményekkel, és hiába vette át a vezetést a Vác, végül fordítani tudtunk. De ezen kívül is volt pár nagyon jó félidőnk, igaz, ezeket általában egy rosszabb második játékrész követte. Ezek azok a helyzetek, amelyekből tanulnunk kell, hogy megértsük, és a jövőben megoldjuk őket. 

– Miben kellene fejlődni, előrelépnie a csapatnak az alapszakaszhoz képest? Mire kell majd odafigyelnetek?

– Azért a rájátszás teljesen más, mint az alapszakasz, itt minden elvesztett pontnak hatalmas jelentősége van. Amúgy, el kell hinnünk, hogy jók vagyunk, és ha ez megvan, akkor könnyebben át tudjuk vészelni a hullámvölgyeket. Többször előfordult az alapszakaszban, hogy egy-két rossz megoldás után elvesztette a hitét a csapat, és ezért lehetett, hogy egy-egy jó első félidőt követően összezuhantunk az erősebb ellenfelek ellen. Épp emiatt olyan értékes a Vác elleni győzelem, mert ott a tizenhét perces góltalanság ellenére sem törtünk meg. A hullámvölgyek természetese velejárói a játéknak, ezzel nincs is semmi gond, csak arra kell törekednünk, hogy minél előbb véget vessünk ezeknek a rossz periódusoknak. 

– Van bárki, akit szeretnél kiemelni?

– Nagyon sok játékos volt, aki egy-egy mérkőzésen kiváló teljesítményt nyújtott. Az ominózus, Vác elleni meccsen például Horváth Dóri és Gera Szimi emelkedett ki, de említhetném Kovács Grétit is, aki a különböző sérülések miatt alapemberré vált a csapatban, és rengeteget fejlődött. Termány Rita is remekül játszott, ha állandósítani tudja jó formáját, akkor nagy játékos válhat belőle. Máskor épp a rutinra volt szükségünk, vegyük például Valovics Nórit, aki a Mosonmagyaróvár legyőzése alkalmával 40 percet játszott törött kézzel. Ignácz-Pethő Reni is sokszor mentette meg a csapatot, például Békéscsabán, vagy épp a Fehérvár, illetve a Siófok ellen. Mosonmagyaróváron pedig Putz Klaudia segítette egy ponthoz a csapatot. Az lenne a cél, hogy minden poszton legyen egy emberünk, aki épp formában van. Ilyen volt a szezon elején a beállós pozíció, ahol Lilija nagyon jól játszott, és sérülését követően Dakos Noémi szállt be remekül.

Ezt olvastad már?