Csúcs ez a srác

Hétvégén második felnőtt országos magyar bajnoki címét is bezsebelte. Az MTK Budapest öklözőjével, Sávoly Gergővel beszélgettünk.

– Kétszeres magyar bajnok vagy, de rögös út vezetett idáig. Mesélj magadról!

– Tököli vagyok, de két éve Pesten élek. Kiskorom óta bokszolok. Még fiatalon volt egy csúnya kéztörésem, akkor átmenetileg abbahagytam. Versenyszerűen 2008 óta foglalkozom az ökölvívással, akkor tértem vissza a sérülésem után. Egy évet Taksonyban voltam, majd 2009-ban átkerültem a kék-fehérekhez, azóta Géza bácsi (Drexler Géza – a szerk.) foglalkozik velem. Igazi sikereimet is már itt értem el.

– 2012. december 31.! Szomorú nap az életedben. Miben változtál azóta?

– Mindenben megváltoztatott, más ember lettem. Orvosok is mondták, hogy személyiségfüggő, kire hogy hat egy ilyen eset. Van, aki visszahúzódóbb lesz, van, akit pedig az ellenkező irányba befolyásol. Engem is pozitív irányba vitt el, nincs bennem félelem az életben sem, és a ringben sem. Még harcosabbá tett, még jobban, még bátrabban tudok edzeni és meccselni is. Furcsa kimondani, de mégis – ekkor hosszasan elmereng, másodpercek telnek el, mire kimondja – talán hasznos is volt, ami történt, előnyöm származott belőle, azóta jobban megy a boksz. Minden téren jó irányba változtam.

– Sokat köszönhetsz edződnek, Drexler Gézának, akit nevezhetünk pótpapádnak is. Milyen ember?

– Géza bácsi rengeteget tett értem. A késelés után ő tartotta bennem a lelket, ő volt az, aki testben is és fejben is felkészített az edzésekre és a mérkőzésekre. Miatta tudtam könnyebben feldolgozni a történteket. De nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is sokat segít.

– Kétszeres magyar bajnok lettél, tavaly Kecskeméten, idén Hévízen nyertél. Mi a különbség a két eredmény között?

– Tavaly elsőéves felnőttként sikerült elhoznom a bajnoki címet, régi nagy nevekkel mérkőztem, nem számítottak rá, hogy megnyerhetem. Felkészülten léptem kötelek közé, már akkor is úgy mentem oda, hogy nyerni akarok. Idén már elvárás volt, hogy hazahozzam a bajnoki aranyérmet, így mentünk. A formám nem volt tökéletes, de ötven-hatvan százalékosan is sikerült nyernem.

– A magyar bajnokság a legfontosabb hazai megmérettetés. Miben befolyásolta ez a felkészülésed?

– Komolyabban készülünk rá, két hónappal előtte már speciális edzésterv alapján dolgozunk, és ezt végig követjük. Fejben is csak erre koncentrálok, előtte már nem megyek szórakozni, csak ez lebeg a szemem előtt.

– Hévízen három sima meccsen lettél magyar bajnok. Belülről is annak tűnt?

– Az első napon hamar végeztem, az elején eltaláltam a srácot, lefeküdt, nem tudott már felállni. A következő napon az MMA-s gyerekkel bokszoltam, kellemetlen ellenfél, erős, jó kötésű volt, de egyhangú pontozással sikerült megoldanom a meccset. A zárónapon, a döntőben már könnyebb dolgom volt. A srácot vertem már a tavalyi magyar bajnokság első napján. Ismertem, tudtam mire számíthatok. Magasabb volt nálam, és balkezes. Géza bácsival átbeszéltük, hogy mit bokszoljak, ezt hoztam, és sikerült nyernem.

– Népszerű vagy! Hogyan kezeled ezt, zavar, vagy inkább inspirál?

– Egyáltalán nem zavar, sőt örülök annak, hogy felismernek az utcán. Persze ez attól is függ, hogy miként beszélnek rólam. Vannak, akik úgy ismernek, hogy én vagyok a magyar bajnok, és vannak, akik pedig úgy, hogy én vagyok az a bokszoló, akit megszúrtak. Más-más dologhoz kötnek, de egyik sem zavar.

– Beszéljünk a jövőbeli céljaidról! 2016-ban, Rióban olimpia.

– Jövő év tavaszán két, kvalifikációs versenyen indulok, ott dől el minden, ezeken derül ki, kik indulhatnak Rióban. Keményen fel kell készülnöm. 91 kg-ban versenyzek, itthon nincs ellenfelem, ebben a súlycsoportban 25 év felett szoktak beérni a bokszolók, akkor érnek fel a csúcsra. Én már a jövő évi olimpiát is célul tűztem ki magam elé, remélem sikerül kikerülnöm.       

Ezt olvastad már?