Cselgáncs: „Ezek a versenyzők nem juniorok, hanem kis felnőttek” – Pánczél Gábor

Pánczél Gábor neve ismerősen cseng a nemzetközi dzsúdóvilágban. Öt olimpián szerepelt edzőként, több mint harminc éve dolgozik a sportágban, valamennyi korosztályban betöltötte a válogatott edzői posztot, s mindez rengeteg felhalmozott tapasztalatot jelent. Az Európai Judo Szövetség honlapjának adott interjút klubunk cselgáncsszakosztályának vezetőedzője.

Szilágyi László, Baczkó Bernadett, Joó Abigél, Tóth Krisztián – csak néhány név azok közül, akikkel edzőként Pánczél Gábor a legmagasabb szinten dolgozott, és bennük az a közös vonás, valamennyien nyertek érmet junior Európa-bajnokságon. Az Európai Judo Szövetség (EJU) munkatársa a junior Eb jelentőségéről és általában a világversenyek fontosságáról kérte ki vezetőedzőnk véleményét Tallinnban.

– Mennyire fontos állomás a junior Európa-bajnokság egy dzsúdós élversenyző életében?
– Nagyon fontos – szögezte le Pánczél Gábor. – Érdekes nézni a fiatalokat az olimpiai játékok után. Számunkra például a junior Európa-bajnokságon elért siker nem annyira fontos, mert tudjuk, hogy mindez ez nem sokat ér majd a felnőttkarrier szempontjából, mivel a junior- és a felnőttszint közötti óriási különbség, leírhatatlanul nagy a szakadék a kettő között. Ugyanakkor a junior Európa-bajnokság egyben fontos mérce is, mert megmutatja, hogy jó úton halad-e az adott sportoló, az edzője, a klubja és a szakmai stábja. Sőt, azt mondanám, hogy nagyon-nagyon fontos, mert rengeteg energiát fektetett bele eddig mindenki, a család, a szövetség, az edző és az egyesület egyaránt. Mindannyian visszajelzést kapnak arról, hogy a sportoló sikeres-e vagy sem. Ugyanakkor valószínű, hogy aki junior Európa-bajnoki érmet szerez, az az idősebbeknél is tud majd bizonyos szinten teljesíteni.

– Hogyan lehet csökkenteni azt a szakadékot, amelyre hivatkozik, illetve edzőként támogatni a fiatalokat ennek a megugrásában?
– A szakadék áthidalása teljes mértékben magán a dzsúdósón múlik, hogy mentálisan hogyan kezeli a felnőtté válást. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy volt olyan versenyzőm, aki ifjúsági és juniorszinten mindent megnyert, de felnőttként egyszerűen nem tudott eredményt elérni. Inkább lelki, mint fizikai akadályokat nem tudott legyőzni. A felnőttversenyek teljesen más mentális alapot igényelnek, és ha ez nincs meg, hiába szereztél érmet ifjúsági vagy juniorszinten, nem fogsz a legjobbak közé kerülni. Sajnos nagyon sok sportoló reked meg ebben a helyzetben.

– Mennyit változott a juniorok felkészítésének megközelítése, amióta bevezették a felnőtt-világranglistapontokat a junior-világbajnokságon megszerzett érmekért?
– Az én szemszögemből nézve, nem azért akarunk junior-világbajnokságon indulni, mert az ad pontot az olimpiára. Ugyanakkor hozzá kell tennem, ennek megvannak az előnyei is, hiszen az egyik kilencven kilós versenyzőnk, Sáfrány Péter junior-világbajnoki eredményének köszönhetően feljebb tudott lépni a felnőttek ranglistáján, és bár nem sikerült igazán közel kerülnie Tóth Krisztiánhoz a rangsorban, mindez elég volt ahhoz, hogy utána egy European Open-versenyen már a kiemeltek közé kerüljün, ami azonnal kedvező sorsolást jelenthetett számára. Előnyök tehát mindenképpen vannak, de edzőként hangsúlyoznom kell: az elsődleges cél az, hogy a sportoló a győzelem tényéért szerezzen junior-világbajnoki érmet, nem pedig a potenciális ranglistapontokért. A pontok azért is fontosak, mert segítenek abban, hogy ne a nulláról induljanak a felnőttmezőnyben. Ennek apropóján én is jó ötletnek tartom ezt akár kontinentális szinten is megvalósítani, és pontokkal jutalmazni a junior Európa-bajnokság legjobbjait is.

– Igazságos lenne megosztani az ötletet, tekintve, hogy más kontinenseken a juniorkorú dzsúdósok különböző szinten állnak?
– Abszolúte, fontos, hogy lehetőséget adjunk nekik is. Gondoljunk csak bele, ha például valamelyik afrikai fejlődő ország sportolója egy juniorversenyen keresztül pontokat tud szerezni a felnőtt-világranglistán, az országában elismertséghez, esetleg megnövekedett támogatásához vezethet, ami lehetővé tenné, hogy a jelenleginél jobban integrálódjanak a rendszerbe. Ez önbizalmat adhatna nekik, hogy fejlettebb országba utazzanak, javítsák képzésüket és több pontot szerezzenek anélkül, hogy fel kellene adniuk állampolgárságukat. A junior-kontinensbajnokságokon szereplő fiatalok felnőttranglistaponthoz juttatása előnyös lehet azon országok számára, ahol a sportág még kevésbé fejlett. Végső soron az eredmények úgy rendeződnek, hogy azok, akik alkalmasak és készek, maradnak, és némi lendületet kapnak ezeken a pontokon keresztül, akik pedig nem, egyszerűen nem lesznek készen.

– Mit gondol az európai juniorok fejlődéséről az évtizedek során?
– Nagyon kiegyensúlyozottá vált a mezőny. Régebben már pusztán jó genetikai adottságokkal is nyerni lehetett, értem ez alatt a fizikális előnyöket, szakmai előképzettség nélkül. Manapság teljesen más a helyzet, óriási szakmai háttér kell még a junioroknál is, ugyanis rendkívül versenyképes a mezőny. Ezek a versenyzők nem juniorok, hanem kis felnőttek, szóval más a megközelítés.

Pánczél Gábor továbbra is motiválja a fiatalabb generációt, és újabb olimpiai ciklusnak vág neki azzal a céllal, hogy ő legyen az egyetlen magyar edző, aki két olimpiai érmet tud megszerezni versenyzőivel.

(A cikk és a képek forrása: EJU)

Ezt olvastad már?