Cselgáncs: „Megpróbálok mégiscsak két érmes olimpiai edző lenni" – Pánczél Gábor

Nagyinterjút adott a Nemzeti Sportrádiónak Pánczél Gábor, klubunk cselgáncsszakosztályának vezetőedzője, a korábbi szövetségi kapitány. Tóth Krisztián trénere beszélt a csalódást keltő párizsi szereplésről, illetve olimpiai bronzérmes tanítványa jövője is szóba került. Továbbá arra is fény derült: több évtizednyi edzősködés után vajon mégis mi motiválja még őt?

Az előzetes várakozásoktól elmaradva Tóth Krisztiánnak (-90 kg) sajnos nem alakult jól a párizsi olimpia. A Tokióban bronzérmet szerző, vb-második klasszisunk már az első fordulóban búcsúzott az ötkarikás játékokon. Edzője, Pánczél Gábor, az MTK Budapest vezetőedzője a Nemzeti Sportrádióban beszélt a francia fővárosban történtekről.

– Én minden egyes kudarcnál első körben magamban keresem a hibát – mondta Pánczél. – Nem hiszem, hogy a versenyző önmagában hibás, csak egyedül. Ebben a helyzetben most minden körülmény adott volt ahhoz, hogy jól sikerüljön az olimpia. Az egyesülettől mindent megkaptunk, a szövetségtől mindent megkaptunk, a sporttámogatásunk tökéletes volt. Hoztunk be jógaoktatót, amiben éreztem a gyengeséget, ezzel is tudtunk előrelépni. Azt viszont látni kell, Krisztián már három olimpiai ciklust végicsinált ebben a kvalifikációs rendszerben, ebben a kőkemény darálóban, és a hosszú évek küzdelmei most már megteszik a hatásukat. Jelenleg ott van benne egyfajta hezitálás, hogy még szeretne dzsúdózni, de kimerült. Ő azon akadt el, hogy egész egyszerűen akarta csinálni, viszont nem ment, mert valahol legbelül mérhetetlenül elfáradt, nem volt ideje pihenni. Ebben a ciklusban pedig nem volt idő megállni, mert rövid volt a három év. Ráadásul időközben történt a szerencsétlen struktúraváltás a hazai dzsúdóban, amikor is úgy nézett ki, hogy Krisztián akár ki sem fog jutni az olimpiára, tehát felmerült, még hamarabb is abbahagyja. Na, ezt azért a sírból visszahoztuk. Szépen megindultunk, de ez olyan erőltetett menet lett a végén, rövid idő alatt akkora tempót kellett diktálni. Ennek a fáradtságnak a hatásával nem tudtunk számolni. Szerettem volna pihenőt adni neki, hosszabbat, de nehéz volt kiszámolni, mert minden verseny, minden pont fontos volt a kvalifikációban, hiszen még az olimpia előtt hat héttel rendezték a világbajnokságot, pár héttel korábban pedig az Európa-bajnokságot. Egyfolytában a toppon kellett lenni, és Krisztián sajnos közben megkopott ebben a verkliben. Bízom benne, hogy most a hosszabb feltöltődése után még vissza tud úgy jönni, hogy a budapesti világbajnokságon sikerül megmutatnia, hogy mit hagytunk ki most Párizsban.

Vezetőedzőnk Krisztián jövőjével kapcsolatban így nyilatkozott.

– Nagyon sok nyitott kérdés van most ebben a témakörben. Én azt szeretném, hogy teljesen pihenje ki magát, tisztuljon ki a feje. Ha arra van szükség, akár a XIV. kerület környékére se jöjjön. Most nyilván ez erős túlzás. Meg kell várni, amíg neki kialakul a belső igénye rá, hogy bejöjjön és mozogjon. Neki vannak kötelezettségei, amikre elígérkezett, szerintem azokat le kéne mondania. A ligaversenyek és egyéb megjelenések. Szerintem még szemináriumra se kéne mennie oktatni, bár nyilván ezért pénzt kap, de ezeket is elengedném, mert mostanra annyira telítődött a dzsúdóval. Ráadásául érthetően mély szomorúság és csalódottság van benne, amit nagyon átérzek, mert bennem is akad hiányérzet. Úgyhogy, ez az év azzal fog eltelni, hogy feltöltődik. Valóban jövőre Budapesten lesz a világbajnokság, és az nagyon szép búcsú lenne számára, ha hazai közönség elért szép eredménnyel zárhatná le a pályafutását.

Reméli, Krisztián egy nap majd edzőként is kamatoztatja azt a sok tapasztalatot, amit az évek során felhalmozott versenyzőként.

– Miután befejezte, nagyon szeretném őt itt tartani az MTK-ban segédedzőként vagy edzőként, akár magasan kvalifikált szakemberként, ha jövő tavasszal megszerzi a diplomáját. A végzettsége akkor meglesz, de a rutinja persze még nem. A szövetségben is akadna lehetőség arra, hogy szőnyegedzőként alkalmazzák. Ehhez mondjuk azt a kitételt tette, hogy ha én leszek a szövetségi kapitány, akkor jön, különben nem. Ez izgalmas témakör, számos nyitott kérdéssel. Hogy melyikre mikor lesz meg a válasz, azt nem tudom. Nagyon bízom benne, hogy Krisztiánt itt tudjuk tartani.

Az újabb olimpiai ciklus végeztével vajon mégis motiválja jelenleg Pánczél Gábort?

– Szerettem volna az első dzsúdóedző lenni, akinek két érmes olimpiai versenyzője van. Ez most nem sikerült. Ugyanakkor nem estem kétségbe, vannak feladataim az olimpiai ciklusokon belül is, legyen az felnőtt világ- és Európa-bajnokság vagy éppen az utánpótlás-világversenyek. Továbbra is ugyanúgy sikerorientált maradtam, de kicsit másképpen, ugyanis most már jó pár éve azt mondogatomn a versenyzőimnek: „higgyétek el, hogy nekem erre nincs szükségem, nektek segítek." Azt próbálom közvetíteni feléjük, hogy én azért vagyok itt, hogy nekik segítsek. Ha ezt az adott versenyző tudomásul tudja venni, és ő beletesz annyit, amennyit én, akkor annak lesz eredménye. Ha nem tesz bele annyit, akkor én elengedem a kezét, mert nem azért vagyok itt, hogy én húzzak, motiváljak tizenkét embert, hanem azért vagyok itt, hogy megmondjam a tizenkét embernek, hogy merre kell menni, és ha nem arra megy, akkor mehet, amerre akar. Nem vagyok hajlandó elosztani tizenkét felé a figyelmemet. Ha három ember igényli, akkor három kapja meg, ha húsz, akkor húsz. Semmi gond, már nagyon nagy rutinom van abban, hogy nagy létszámmal tudjak minőséget produkálni, úgyhogy nekivágok az újabb olimpiai ciklusnak, és megpróbálok mégiscsak két érmes olimpiai edző lenni.

Ezt olvastad már?